http://sdt.sulinet.hu/Player/default.aspx?g=e0927461-666b-7010-0116-6b726f6e696b&v=1&b=5&cid=430e47be-e69b-4378-aa68-aad6d3c8305b
http://sdt.sulinet.hu/Player/default.aspx?g=e0927461-666b-7010-0116-6b726f6e696b&v=1&b=5&cid=430e47be-e69b-4378-aa68-aad6d3c8305b
A reneszánsz angol színház gyökerei a középkorba nyúlnak vissza (újabb bizonyítékként említhetjük ezt a folytonosság igazolására). A műfajok szabad kezelése, a hangulati ellentétesség, a hangnembeli kevertség, a tér és idő szabad kezelése, a cselekményesség és látványosság, a némajáték, a pantomim és a bohócjelenetek ( clown-jelenetek ) alkalmazása bizonyítja ezt leginkább.
A színpadi produkciók a templom- vagy vásártéren, esetleg nagyobb fogadók udvaraiban találtak otthonra. Londonban csak 1576. után épültek kizárólag színházi előadás céljára épületek, rendszerint fából, a külvárosban. Építészeti megoldásaikban a fogadók jellegzetes vonásait idézték. Emeletes, sokszögű vagy kör alakú épületek voltak, középen nyitott udvarral. Az első londoni színház neve Theatre (1576). James Burbage (maga is színész) kezdeményezte az építkezést, s nagyúri támogatók anyagi hozzájárulásával készült. Számtalan követte a következő két évtizedben: Curtain, Rose, Swan stb. Közülük a leghíresebb a Globe színház (1599), ahol később Shakespeare is részvénytulajdonos lett.
A színházak számának növekedése a drámaírók számát is növelte. Shakespeare mellett vagy két tucat szerző írta a darabokat a gyorsan változó repertoárok frissen tartásához. A színvonal természetesen nem állt arányban a mennyiséggel, de az eladható „árucikk” keresett és jövedelmező volt a korban.
A kortársak közül kiemelkedik Thomas Kyd a Spanyol tragédia, Christopher Marlowe a Doctor Faustus és A máltai zsidó, valamint Ben Jonson a Volpone szerzője. Az Oxfordból és Cambridge-ből jött úgynevezett egyetemi elmék csoportjába Robert Green, John Lyly, Thomas Nashe, Thomas Lodge vagy George Peele tartozik. Divatos és népszerű színdarabok voltak a véres rémdrámák is. Kyd, Marlowe és Shakespeare fiatalkori darabjai mellett ide sorolhatók Chapman, Marston és John Ford művei. Az előkelő közönségnek szánt regényszerű drámák szerzői közül John Fletcher és Francis Beaumont neve érdemel említést. A szegényebb közönség igényeit az ún. pikareszk (csirkefogó) darabok elégítették ki. Legfőbb művelői: Thomas Dekker, Thomas Heywood és Thomas Middleton.