2015. december 22., kedd

Mama...


Hol a határ önzés és önzetlenség között?
Mi az amit hálánk jeleként meg kell tennünk belső kényszer hatására?

Hetek óta ezek körül a kérdések körül forgolódom...

Elhagytuk Mamát, én immár 5 éve, de leróhatatlan  a tartozásom, hiszen se vér, se érdek, nem kötelezte őt arra, hogy ennyire szeressen, és adjon nekünk 4-4 év gyerekkort...annyi szeretetet és gondoskodást sűrített bele ebbe a négy évbe, amennyit csak tudott...
Így lett otthonom, "fészkem", ami mindig visszavár...béke szigete, ahol a "Tündérkeresztanyám" vár mosolyogva, egyre jobban összetöpörödve, egyre foghíjasabb mosollyal, de szívében kifogyhatatlan szeretettel...
Önzőség-e élni a saját életem, és csak nagy ritkán hazalátogatni?
Az öregedő Tündért egyedül hagyni...ahol egyre jobban elbizonytalanodik, van-e még rá szükség ebben a rohanó-távoli világban?
Önzőség-e kérni, hogy éljen a kedvünkért, mikor már menne?
Ígéretekkel, álmokkal ringatni el, hogy az elmenés gondolatát is feledje?



2015. augusztus 31., hétfő

Gonosz boszik...



Megnéztük a Hófehér és a vadász című filmet Mónival...és enyhén szólva ihletet kaptunk :D


Lelkes koronagyártás kezdődött, és aztán persze bevadultunk :D :D









2015. augusztus 10., hétfő

Mi a legfontosabb?

Mi a legfontosabb? A család? Az önmegvalósitás? A saját álmok megélése? Vagy a hála és szeretet kifejezése amig még lehet?

2015. május 8., péntek

Erdőntúli veszedelem

Nagy kedvencem.
Mikor kisiskolás koromban Hugom bánatára a tanítással kacérkodtam, még a kötelező olvasmányok közé is felvettem...
és később is, már középiskolás koromban, mikor világrengető oktatási reformokról fantáziáltam ezt a könyvet a történelem-tanításban mint remek segédanyag jelöltem meg...



Izgalmas, felkavaró...de közben közérthető. Társadalmi és politikai korrajz.
A könyv itt olvasható PDF-ként

Az íróra rákeresve rendesen megugrott a könyves-bakancslistám...:)
Hegedűs Géza

A történelmi háttér





A kolozsmonostori egyezmény

Röviden diaként...

2015. május 3., vasárnap

Az elengedésről...

Életünk talán legnagyobb kihívása és feladata a minket ért sérelmek, fájdalmak, és örömök kellő időben és módon való kezelése...



A túl sokáig őrizgetett bánat és fájdalom megnyomorítaná a lelkem.
És ehhez semmi kedvem.

Ezért bármekkora ostobaság is, igyekszem az érzelmi életem tudatosan, észérvekkel alátámasztva élni...



Mivel a fájdalom-csomagom elég méretesre nőtt, nem tudom egyszerre kibontani és elengedni...így kicsit előszedem, kiragadok belőle egy szeletet, és igyekszem olyan pici darabokká morzsálni, hogy aztán felállva lesöpörhessem magamról...
Minél többet veszem elő a csomagot, annál tisztábban látom, hogy mikkel kell még foglalkoznom...



A legjobb gyógymód számomra a tervezés. Az már szinte mindegy hogy a következő húsz évet tervezem meg, vagy egy ruhát, egy házat, egy étlapot...csak legyen tervem. Mert ha nincs, vagy nem elég erős ahhoz hogy lekössön, akkor maga alá temet a "morzsa-tenger"...



2015. április 22., szerda

Jason Sheehan - Az örült szakács


A könyv nyelvezete érthető.
Izgalmas. Gyakran nagyon vicces.
(Én az egész könyvet az étterembe való BKV-s ingázás közben olvastam, és volt olyan jó hogy a 17.napomon is ébren tartott, fellelkesített, és sokszor hangos nevetésre késztetett...)
(az opiumos-hidegpályás rész örök kedvenc lett :D)



A szituációk a sztorik annyira életszagúak, hogy az ember közben megéli a saját eddigi konyhai útját is...


És ha eddig volt is bennem kétség hogy jó helyen vagyok-e a világban? - most hosszú időre tutira elcsitult...
Mert ha vannak is kitérők, mikor a vendéglátós valami beteg flashként a "normális élet" után sóvárog a konyhán fogható szex-drugs-rock'n'roll újra és újra visszacsábít, amíg csak tönkre nem hajtotta magát annyira az ember, hogy már nem tud végigállni sem 14-16 órát, nem hogy kőkeményben végigtolni...

A könyv irója kibukutt egyetemistaként kerül a vendéglátásba, és beleszeret.  Mélységesen, visszavonhatatlanul...minden sorából az "igen, tökös csávó vagyok, megcsináltam, túléltem, és tudom élvezni!" érzés süt...


Imádtam, és minden vendéglátós kollégának csak ajánlani tudom...XD

A könyvet magyarra Lelik Krisztina fordította. Szerintem a többi munkája valamelyikével folytatom :)

lelik-krisztina/forditasok