Új utakon...2011.szept.5

Gondolkoztam, mert végre volt rá időm, és erőm.:)
Mik.azok.a.dolgok.amikből.már.nagyon.elegem.van,.és.mik.azok.amikbe.ideje.lenne.belevágnom.
És.rájöttem,.hogy.el.akarok.költözni,.mert.szeretem.a.lakótársaimat.de.nem.hagyjuk.egymást.élni...
és.már.nem.tudok.sokáig.jó.arcot.vágni.hozzájuk,.
és.ők.se.szeretnek.engem.feltétel.nélkül.(mint.egy.család),
.így.ők.se.tuják.nekem.elfogadni,
.hogy.ennyit.dolgozom,
.hogy.nem.marad.energiám. takarítani,.
és.hogy.a.szabadnapjaimon.szívesebben.aludnék...
Elhiszem,.hogy.nem.könnyű.velem,.de.egy.átdolgozott.nap.után.nincs.kedvem.veszekedni,.és.nem.tudok.jó.arcot.vágni.ahhoz,.ha.egy.kamaszmacska.éjfélkor.az.arcomon.ugrál...:S
úgyhogy.elkezdek.végre.más.lehetőségeket.keresni..Lehet.hogy.Verával.keresek.egy.új.helyet,.de.lehet.hogy.mással...

Most...

Vicces.hogy.mindig.olyankor.jut.eszembe.ez.a.blog,.mikor.padlón.vagyok,.vagy.épp.igyekszem.talpra.állni...

Szeptember.végén.voltam.Szigetközben.sátrazni,.és.egész.bekattantam.a.a.túravezetőtől...és.volt.egy.csodás.éjszakánk.a.sátorban...aztán.jártunk.majdnem.2.hónapot,.ami.rekord.nálam...
Aztán.azt.hittem,.hogy.terhes.vagyok,.de.sajnos.nem...
Aztán.kiborultam.a.srácra,.és.már.nem.voltam.boldog...

Nyár...

kiégtem.kifáradtam.ha.lehet.még.jobban.mint.a.suli.mellett....14-15órákat.dolgozom,4-5t.alszom,nincs.időm.pasizni...regenerálódni.feltöltődni...

Felismerések és beszámoló...

Talán pár napja jutottam el odáig, hogy rájöjjek arra, hogy azt, hogy ennyi bonyadalom volt a történetemben mostanában, magamnak köszönhetem, és az átgondolatlan döntéseimnek, és annak, hogy a könnyebbiknek, rövidebbiknek látszó utat választottam...
Rájöttem több dologra is, például, hogy kicsit kiégtem, és változtatni akarok sok mindenen... például ideje lenne érzelmet vinni a kapcsolataimba... azt már úgyis nagyon rég próbáltam (évekkel ezelőtt)...
Azt is egyre jobban érzem, hogy kezdek elfáradni a sok melótól, sulitól...már alig van tartalékom, egyre nehezebben alszom ki magam, és egyre nehezebb végigvinnem egy napot vidáman...
De a héten volt két szabadnapom is, és főztem a csajoknak, és az ő elismerésük nagyon jólesett, megerősített...

(Elhitted nekem, mert szeretsz, és bízol bennem, de magadnak nem hitted el. Magadnak semmit se hiszel el. Még mindig mások kellenek hozzá, hogy elhidd, az vagy, amit képzelsz magadról. Most kiderült, magadban mélyen egyáltalán nem hiszel. A legtöbb ember nem hisz. Ezért várják a visszaigazolást, a dicsérő szavakat és a díjakat. Mert ha mások mondják, akkor úgy van, ha csak te gondolod, akkor az nagy valószínűséggel tévedés.(...) Én neked megmondtam, mit csinálj, és te megcsináltad. De magadtól sosem kérdezted meg, hogy mit kellene csinálnod, és sose adtál magadnak  választ. A körülmények irányítanak, ... és te ezt engeded. Sőt, élvezed, hiszen akit a körülmények irányítanak, annak nincs felelőssége.) - Salinger Richárd: Omyno


De itt az ideje egy alapos önvizsgálatnak,amikor szembesülök az értékeimmel és a hibáimmal. Túl kevés időm volt mostanában, egy ilyen "rendrakáshoz"...
Ja igen, kedden joghurtos csirkeraguleves volt, meg sült hús, fokhagymás-petrezselymes újkrumpli, meg ubisali, tegnap pedig bablevest főztem, és friss bagettet ettünk hozzá, csodás volt...
Kezdem szeretni ezt a lakást, de az is lehet, hogy inkább a tűzhelyet, amit Andival ketten cipeltünk ki az Aréna Plazából Angyalföldre...:) Érdekes volt az első mosásunk is, és csak hálásak lehetünk,hogy nem folyt ki a víz a szobába is, ami tele volt bőröndökkel, és mivel nem volt használható felmosónk, fellapátoltuk a 40 liter vizet...

Eddig... 2011.04.26.

Nehéz napok, nehéz hetek és hónapok vannak mögöttem. Költözködtem, szervezkedtem, és nem mindig hoztam jó döntéseket, de most a kolesz biztonságát élvezem, még 1-2 napig, aztán most csajokkal költözök, ma megyek megnézni a lakást...

Mi a szerelem?

Minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet. Némely ember, aki többször is szerelembe esik újra részesedni kíván belőle… Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt. MI A SZERELEM? Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény".
 
A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. A szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra vágyakozik. Nem arra , hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Ő”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! ÖSSZEFOGLALVA: A szerelem célja a boldogság, akiben egész lényünk (test, lélek és szellem) IGAZI TÁRSRA TALÁL.Ha ez megvan, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk.

(More About : MI A SZERELEM? )

 

Rajzoltam :)

 

Megígértem a csajoknak, hogy mindenkit lerajzolok, de csak Cintit rajzoltam le, mert azóta rengeteget melóztam...

És persze minden kis részletnek van valami közös múltra utaló jelentése, vagy Cintire jellemző vonása...

2011.02.20

Kész csoda hogy megint írok, hiszen az elmúlt hetekben többször is megfogattam, hogy abbahagyom, hiszen kifogásom lenne elég... de már kötődöm ehhez az érzéshez, a kincseim közzétett kevéske halmához, így nem tudom megtenni... remélem egyszer lesz időm, és a sok témát (mely már nem fér a telefonomba) közzéteszem...
Talán a legnagyobb bajom az volt, hogy nem volt mostanában időm szó szerint összeszedni magam... hiszen a suli és a meló együttesen felőröl... ha van egy kis időm akkor alszok vagy olvasok (inkább olvasok :)) vagy a csajokkal megyünk "kocsmázni", ami annyit jelent hogy beülünk a Coloradóba, és kártyázunk vagy beszélgetünk habos forrócsoki mellett...:)
Drága hugimnak az elmúlt hetekben szép hosszú leveleket írtam (a hagyományos formában - tollal papírra :)), talán ezért nem volt olyan erős az igényem, hogy minden őrült gondolatomat közzétegyem...:)
Most megyek Beával "kocsmázni"...

Öleléshiány...

Biztos a nagyváros személytelen jellege miatt tör rám az elmagányosodás. És ilyenkor eszembe jut a családom (ami van, volt, lesz :)), a barátaim, a régi koleszom, a „szeretőim” és úgy szeretném, ha valaki egyszerűen megölelne.

 Kimondottan örülök, hogy az osztályból pár ember követi a jeles napokat. A múltkor például Örs jött ingben, öltönyben, mert a kiöltözés világnapja volt… Pálma pedig megölelt, mert az egyik napot kinevezte az osztály ölelési-„világnapjának”…

Mariann - December

Sok mindent kéne írnom, hiszen a szokásos karácsonyi veszekedés után történtek velem jó dolgok is. Bár elkezdtem írni újra egy pénztárfüzetet, és jövő karácsonyra anyáéknak ajándékozom…
Egyéb kreatívkodásba is belefogtam: elkezdtem megjavítani a kettészakadt övemet, és új terveim vannak a lassan egy éve készülő táskámhoz is… és anyagot is vadásztam hozzá megint…

Vasárnap beszéltem Rozival telefonon. Neki is összejöttek a dolgok, és megbeszéltük, hogy ha januárban Veszprém felé veszem az irányt csapunk majd egy nagy utószilveszteri partyt…

Voltam Mariannál hétfő délután. És csodás volt. Megint feltöltődtem energiával, visszatért a jókedvem és csodálatosnak, értékesnek, szerethetőnek érzem magam. Akárhányszor vele vagyok, az jut eszembe, hogy anyáék miért nem látják meg bennem azt, amit mások. A tanáraim, osztálytársaim, szobatársaim, ismerőseim… mind találtak bennem valamit, amit tudtak szeretni. A fiúkról nem is beszélve… akkor hogy hogy a legközelebbi rokonaim nem tudnak elviselni? Az a durva, hogy már jó ideje én se őket. Azt érzem, mikor hazamegyek, hogy elszívják az energiám, az életkedvem… és hogy nem ismernek. Mert nagyon ritkán jutunk oda, hogy beszélgessünk, és akkor se figyelnek rám 100%ig. Fogalmuk sincs róla ki vagyok, és mit csinálok… Ez már évek óta így van, csak most megint nagyon feltűnő lett számomra. Mariannal hatalmasat beszélgettünk. Annyira szomjazta a lelkem már ezt az őszinte szeretetet, amit ő adni tud. És nem csak remélem, de tudom, hogy bármennyit is magyarázok neki, és mindegy hány témába kapunk bele vagy merítünk ki, mindegyikünk úgy érzi, hogy ez szuper volt, és úgy megyünk utána, mint a Duracell nyuszi. Régen is, mikor hazaindultam a szertárból, mindig fülig ért a szám, és boldog és elégedett voltam. És azt tervezgettem, hogy hogy fogom neki megmondani legközelebb, hogy anyámként tisztelem és szeretem őt… És mára már tudom, hogy nem kellenek szavak se, és mégis mindketten tudjuk, hogy micsoda szeretet van közöttünk.

Sokszor van úgy, hogy szóba kerülnek a tanárok, vagy a töri, vagy valami, amiről az eszembe jut, és legszívesebben mindenkinek beszámolnék róla, és eldicsekednék vele, hogy ismerem. De eddig akárhányszor belefogtam, úgy éreztem, hogy nem értették meg, amit mondok… mert ők is elkezdtek mesélni tanárokról, akikkel jó volt a kapcsolatuk… de nem tudom elhinni, hogy másnak is sikerült egy ennyire nyílt és őszinte kapcsolatot teremteni, mint nekünk. Nem tudom elhinni, hogy ez szokványos… és most nem a dicsekvés, meg a „bibibííí, nekem ez is van” érzés hajt J És a másik, Mariannak élmény ajándékot készíteni. Olyan gyermeki örömmel és csodálattal fogadja… Elkezdtem neki egy receptgyűjteményt, amibe a sütikhez írtam Mariannhoz illő idézeteket… És mikor elolvasta őket, rám nézett és azt kérdezte: Mit is mondhatnék, nyitott könyv vagyok neked. És ennek is annyira örültem.

2010-12-25. 23:00

(Edda: Ünnep)

Vicces, hogy pont karácsony estéjén kell elgondolkodnom azon, hogy önző vagyok-e? Szeretném hinni, hogy az önzetlen szeretet elfogadása nem egyenlő az önzőséggel! Szeretnék úgy élni, hogy mindenkinek tetsszen, vagy legalább rábólintson, hogy jól van, nem csinálom rosszul, de rá kellett jönnöm, hogy azok, akik a legfontosabbak a számomra, nem értékelnek, nem tartanak felelős, jó embernek. Ha kisebb lennék, most jönne az a rész, hogy világgá megyek. De ehhez már túl nagy vagyok. Csak sajnos felnőttnek meg még túl gyerek.

Még 20-án, mikor bementem a suliba nosztalgiázni, a következőket írtam:
„Számomra a karácsony mindig a nagy családi veszekedések ideje volt. Az év az az időszaka, amikor azok az emberek, akik egész évben nem beszélnek egymással, hirtelen egymás nyakába borulnak. Igyekeznek elhitetni a környezetükkel, és főleg önmagukkal, hogy kedvesek, szeretetre méltóak, és főképp nagyon áldozatkészek, hiszen a legdrágább kincsüket, idejüket áldozzák olyan emberekre, akiket nehezükre esik szeretniük.
Mónival minden ilyen este után fogadkozni kezdünk, hogy azon leszünk, hogy gyerekeinknek majd más véleménye legyen erről az ünnepről…”

Nagyon várom, hogy kikerüljek a sértések és sértődések ördögi köréből. Nem akarok, egy életen át, azokra haragudni, akik a „szeretteim”. De éppen ezért fáj annyira, hogy már nem ismernek. Sőt, ennek nincsenek is tudatában, vagy ha mégis, már nem érdekli őket.
Engem már az bánt, ha a barátaimat, szobatársaimat, osztálytársaimat nem látom pár napig. Már napok óta hiányoznak!! Akkor hogy lehet, hogy egy szülőnek nem hiányzik a gyereke?!

(Zorán: Menj el!)