(Edda: Ünnep)
Vicces, hogy pont karácsony estéjén kell elgondolkodnom azon, hogy önző vagyok-e? Szeretném hinni, hogy az önzetlen szeretet elfogadása nem egyenlő az önzőséggel! Szeretnék úgy élni, hogy mindenkinek tetsszen, vagy legalább rábólintson, hogy jól van, nem csinálom rosszul, de rá kellett jönnöm, hogy azok, akik a legfontosabbak a számomra, nem értékelnek, nem tartanak felelős, jó embernek. Ha kisebb lennék, most jönne az a rész, hogy világgá megyek. De ehhez már túl nagy vagyok. Csak sajnos felnőttnek meg még túl gyerek.
Még 20-án, mikor bementem a suliba nosztalgiázni, a következőket írtam:
„Számomra a karácsony mindig a nagy családi veszekedések ideje volt. Az év az az időszaka, amikor azok az emberek, akik egész évben nem beszélnek egymással, hirtelen egymás nyakába borulnak. Igyekeznek elhitetni a környezetükkel, és főleg önmagukkal, hogy kedvesek, szeretetre méltóak, és főképp nagyon áldozatkészek, hiszen a legdrágább kincsüket, idejüket áldozzák olyan emberekre, akiket nehezükre esik szeretniük.
Mónival minden ilyen este után fogadkozni kezdünk, hogy azon leszünk, hogy gyerekeinknek majd más véleménye legyen erről az ünnepről…”
„Számomra a karácsony mindig a nagy családi veszekedések ideje volt. Az év az az időszaka, amikor azok az emberek, akik egész évben nem beszélnek egymással, hirtelen egymás nyakába borulnak. Igyekeznek elhitetni a környezetükkel, és főleg önmagukkal, hogy kedvesek, szeretetre méltóak, és főképp nagyon áldozatkészek, hiszen a legdrágább kincsüket, idejüket áldozzák olyan emberekre, akiket nehezükre esik szeretniük.
Mónival minden ilyen este után fogadkozni kezdünk, hogy azon leszünk, hogy gyerekeinknek majd más véleménye legyen erről az ünnepről…”
Nagyon várom, hogy kikerüljek a sértések és sértődések ördögi köréből. Nem akarok, egy életen át, azokra haragudni, akik a „szeretteim”. De éppen ezért fáj annyira, hogy már nem ismernek. Sőt, ennek nincsenek is tudatában, vagy ha mégis, már nem érdekli őket.
Engem már az bánt, ha a barátaimat, szobatársaimat, osztálytársaimat nem látom pár napig. Már napok óta hiányoznak!! Akkor hogy lehet, hogy egy szülőnek nem hiányzik a gyereke?!
Engem már az bánt, ha a barátaimat, szobatársaimat, osztálytársaimat nem látom pár napig. Már napok óta hiányoznak!! Akkor hogy lehet, hogy egy szülőnek nem hiányzik a gyereke?!
(Zorán: Menj el!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése