A századfordulón, Montana vadregényes tájain, két ifjú fivér bontogatta szárnyait. Az idősebbik, a komoly és művelt Norman minden vágya, hogy író legyen, míg öccse, a forrófejű Paul inkább gyengéinek, a csinos lányoknak és a szerencsejátéknak hódol. Összeköti azonban őket az apjuktól, a vasszigorú lelkésztől tanult szinte misztikus szenvedély: a műlegyes horgászás az érintetlen és vad Big Blackfoot folyón, amely voltaképpen saját reményeik és félelmeik tükörképe...
Az operatőr, Philippe Rousselot, e film remekmívű fényképezéséért Oscar-díjat kapott.
(www.port.hu)
És egy kritika, ami nagyon tetszett
Kedvenc idézetem a filmből: (erről Móni jut az eszembe)
"Mindnyájunk életében elérkezik egyszer a pillanat, amikor egy szerettünk segítségre szorul, és ugyanazt a kérdést fogalmazzuk meg, készek vagyunk segíteni uram, de ha egyáltalán tudunk, mivel segíthetünk?
Való igaz hogy oly ritkán tudunk a hozzánk legközelebb állókon segíteni, akár azért mert nem tudjuk, hogy mely részünkből kell adnunk, vagy még gyakrabban azért, mert arra, amit adni tudunk, nem tartanak igényt.
És így van az, hogy azok, akikkel együtt élünk kitérnek előlünk.
És mi mégis szeretjük őket.
Szeretjük őket, a teljes megértés nélkül is."
Való igaz hogy oly ritkán tudunk a hozzánk legközelebb állókon segíteni, akár azért mert nem tudjuk, hogy mely részünkből kell adnunk, vagy még gyakrabban azért, mert arra, amit adni tudunk, nem tartanak igényt.
És így van az, hogy azok, akikkel együtt élünk kitérnek előlünk.
És mi mégis szeretjük őket.
Szeretjük őket, a teljes megértés nélkül is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése