17.én vettem az irányt Békéscsaba felé. Még délelőtt vettem egy hatalmas gurulós bőröndöt, ami tökéletes lenne, ha nem kéne a vonatra felrakni, majd onnan leszedni...de igyekeztem trükközni, udvariasan előreengedtem, egy srácot, majd a segítségét kértem...:) ja a vonatút csodás volt, nem volt fűtés, vagy csak alig, és terpesztve aludtam, mert a térdeimmel igyekeztem egyensúlyban tartani a bőröndöt...
Móni kijött elém, és röhögte, hogy milyen rángásokat, táncot produkálok a buszra várva, a hidegtől reszketve. Néha eszembe jutott Coelho Maria-ja, és hogy a fájdalmas hideg után ő megtalálta a békét, szerencsére én meg a buszt :)
Mama adott enni :) Tudom, egy cseppet sem úgy nézek ki mint egy éhező, de most, több hét után érzem azt, hogy jóllaktam, nem fázom, és nem vagyok ideges sem.:) de az osztályom, a szobatársaim, és a munkatársaim már most hiányoznak :S nem tudom hogy fogom bírni a szünetet :)
Átadtuk az ajándékokat is. Mamának az Avonból rendeletem mécsest, Móninak könyveket és bakelitlemezeket hoztam, és persze bonbont...
Sok filmet megnéztünk, és írni kezdtem megint...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése