Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

"A hegyvidéki, békés falucskában, többségükben öregemberek, földművesek és pásztorok utolsó generációja él, akik mintha nem is mában léteznének. Egy napon titokzatos idegen érkezik a faluba, akiben talán az ördög rejtezik. Legalábbis ez az érzése az öreg Bertának, az özvegyasszonynak. Az idegen, az általa lepénzelt Prym kisasszony közvetítésével szörnyű dolgot javasolt a falusiaknak: ha megölnek valakit maguk közül, aranyrudakból álló kincset kapnak jutalmul… Vajon Chantal Prym, aki nagyon szeretné megváltoztatni az életét, minden gátlás nélkül bűntársa lesz az idegennek? Enged-e a falusi közösség a kísértésnek, és kiválaszt egy bűnbakot? Az idegen joggal bízik-e abban, hogy a Rossz győzedelmeskedik a Jó felett?"

A könyv a Jó és a Rossz kapcsolatát, a döntéseink súlyosságát és az emberi gyengeség kérdéseit boncolgatja. Néha meseszerűen, néha pedig fájdalmasan reálisan. Folyamatos belső monológra késztet: meg tenném, nem tenném...?

"Aki könnyelműen ígérget ,és aztán nem tudja teljesíteni az ígéretét
tehetetlennek és sikertelennek érzi magát .
s ugyan az történik azzal is, aki az ígéretekbe kapaszkodik."

Sok-sok évvel ezelőtt élt itt az egyik barlangban egy remete, aki később Szent Savinus néven vált ismertté. Abban az időben Viscos csak egy kis határfalu volt, amely csak úgy hemzsegett a banditáktól, szökevényektől, csempészektől, prostituáltaktól, bűntársat kereső kalandoroktól és két gyilkosság között pihenőt tartó bűnözőktől. A vezérük egy Ahab nevű arab volt, az egész környéken ő volt az úr, rettegésben tartotta és keményen megadóztatta a földműveseket, akik még mindig tisztességes életet éltek.

Egy napon Savinus előbújt a barlangjából, meglátogatta Ahabot, és szállást kért tőle

éjszakára. Ahab azonban kinevette:

- Nem tudod, kivel állsz szemben? Kegyetlen gyilkos vagyok, rengeteg ember életét kioltottam,

s a te életed sem ér semmit a szememben.

- Tudom - válaszolta Savinus. - De már unom, hogy ott élek abban a barlangban. Legalább

egy éjszakát hadd töltsek itt.

Ahab sokat hallott a szentről, akinek olyan nagy volt a hírneve, mint neki, és ez nagyon zavarta: nem szívesen osztotta meg a dicsőségét egy ilyen törékeny, védtelen emberrel. Úgy döntött, hogy még aznap éjjel megöli, hogy megmutassa, ki az igazi úr a vidéken.

Beszélgettek egy keveset. Ahabra nagy hatással voltak a szent szavai, de bizalmatlan ember volt, és már régen nem hitt a Jó létezésében. Megmutatta Savinusnak, hova feküdhet le, és fenyegetően köszörülte a kését. Savinus pár percig figyelte, aztán lehunyta a szemét és elaludt.

Ahab egész éjjel a kését köszörülte. Reggel azonban Savinus arra ébredt, hogy ott sír az ágya

mellett.

- Te nem féltél tőlem, és nem is ítéltél el. Először történt meg, hogy valaki velem maradt éjszakára, és elhitte, hogy én is lehetek jó, és szállást adhatok a rászorulónak. Mivel bíztál abban, hogy tudok jót cselekedni, így is tettem.

És ettől fogva Ahab új életet kezdett, és a várost is átalakította. Viscos nem volt többé

jelentéktelen határátkelőhely: fontos kereskedelmi központ lett belőle két ország között.

Hát ennyi."

A könyv ezen a linken olvasható

" ...két dolog létezik, ami megakadályozza az embert álmait megvalósításában: az egyik, ha eleve nem hisz bennük, a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetővé teszi őket."

 " Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi."

"Sokkal könnyebb ugyanis hinni a saját jóságunkban, mint szembeszállni a többiekkel és érvényesíteni a jogainkat. Sokkal könnyebb szó nélkül lenyelni a sértést, mint harcba szállni az erősebbel. Mindig mondhatjuk, hogy nem talált el az a kő, amellyel megdobtak. Csak éjszaka - amikor a feleségünk vagy a férjünk már alszik, és senki nem hallhat -, csak ekkor merünk sírni a gyávaságunkon."

"A világ mezőgazdaság, állattenyésztés, vallások és zene nélkül is létezett. De soha nem létezett fegyverek nélkül."

"Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti."

" ...az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük."

Szobatársam (Livi) beszámolója ugyanerről a könyvről