Öleléshiány...

Biztos a nagyváros személytelen jellege miatt tör rám az elmagányosodás. És ilyenkor eszembe jut a családom (ami van, volt, lesz :)), a barátaim, a régi koleszom, a „szeretőim” és úgy szeretném, ha valaki egyszerűen megölelne.

 Kimondottan örülök, hogy az osztályból pár ember követi a jeles napokat. A múltkor például Örs jött ingben, öltönyben, mert a kiöltözés világnapja volt… Pálma pedig megölelt, mert az egyik napot kinevezte az osztály ölelési-„világnapjának”…