Fehér Tibor

Az idei nyáron az érettségire való felkészülés, és hajtás után élveztem hogy végre van időm alkotni és olvasni... felfedeztem magamnak Fehér Tibor regényeit.
Egyébként is szeretem a történelmi regényeket, de ezek az eddig olvasottaknál is jobban tetszettek.
A történet követhető, még a sok diplomácia és különböző lázadások, összeesküvések is érthetőek.
(amíg otthon voltam  a családdal, mindig reggelinél számoltam be a fejleményekről, és tartottam a rendhagyó töriórákat a "svédasztalnál":))
Kivettem legalább 8 könyvet csak Fehér Tibortól:) aztán időrendi sorrendben olvasni kezdtem:

Nyugtalan vér

Ez a regény a Vata-féle pogánylázadást, Levente és l.András hazatérését, uralkodását (a német betöréseket), l. Béla hazahívását, majd a testvérek viszályát, Béla trónrakerülését és rövid uralkodását mutatja be.
Majd az ezt követő újabb trónharcokat: l.Géza és Salamon huzakodását, Salamon tévhiteit, visszásságait...
Majd nagyvonalakban l. (Szent) László hatalomrakerülését.
De a cím egyértelműen Salamonra utal, aki a legkétségbeejtőbb vereségek után is vak gyűlölettel telve kereste a szövetségeseket, (hogy kell, az ország ellenségeivel karöltve) hogy visszaszerezze a trónt, melyről szentül meg volt győződve megilleti:)

Könyves király

Ebben a regényben I. László uralkodásának vége, a trónutódlás dilemmája, majd Könyves Kálmán emberi arca kerül bemutatásra. Szerintem kimondottan olvashatóvá teszi a regényt a sok belső monológ és lélekábrázolás. Döbbenetes Kálmán türelme, és megbocsájtása, és szinte már nevetséges Álmos gyakori lázadása (Salamonra hasonlít). Ebben a regényben nagyobb szerepet kap a diplomácia. Az ország megerősítve, szövetségesekkel körülvéve, virágzó gazdasággal és kereskedelemmel kerül Kálmán fiának kezébe (aki tíz év alatt tönkreteszi apja művét)...

Az ezüstkardú vitéz

ll.András és lV.Béla korát mutatja be három jóbarát életén keresztül. Érthetővé válik a kun-magyar kérdés, a feszültségek, félreértések valós okai. A tatárok kémeinek mesterkedései, az osztrák "szövetséges" hátsó szándékai...

A részletes leírásoknak köszönhetően rengeteg háttérinformációhoz juthat az olvasó (az étkezési szokások, a divat változásai; a hadviselés jellemzői, az  egyes egységek közötti különbségek...)
Leírásra kerül a Muhi-csata is, a magyar hadvezetés hibája, az urak nemtörődömsége, és a "királyhű" udvaroncok bődületes hülyesége...

<<A csata kora hajnalban kezdődött meg: a magyaroknak nem volt megfelelő őrségük, és számos stratégiai hibát elkövettek: a nyílt mezőn sátoroztak, körbekerítették magukat a szekerekkel, amitől biztonságban érezték magukat, de nem vették figyelembe, hogy a szekerek gyúlékonyak, és a zsúfoltság miatt képtelenség a "szekérvárban" harcolni. Nem rendelkezett a magyar sereg egységes vezetéssel, és nem reagált gyorsan - mikor Csák Ugrin (érsek) erősítést kért, nem kapta meg, mert az udvari lovagocskák, még nem voltak felöltözve és kellőképpen megfésülködve...>> (ez most a szerző után szabadon)
De valóbban pörgős és követhető...

Lidérckirály

lV. Béla fiának, V.Istvánnak uralkodásának leírásával kezdi, bemutatva a kiskirályok és a papság erősödését, a királyi hatalom rovására. lV. László elrablását, raboskodását, megkoronázását, látszólagos uralkodását, "gondos" nevelését, lázadó lelkét mutatja be a szerző...
Leírja a kunok még mindig tisztázatlan helyzetét, a magyar hadsereg erejét (Morvamező), a papok züllését és a római diplomácia csődjét (türelmetlen, akaratos, gőgös bíboros-követ, aki a kunok erőszakos letelepítését és megkeresztelését követelte a királytól), a király félresikerült házasságát, állandó kormányváltásokat, melyekkel csak sodródik az uralkodó...
Azt a folyamatos kettősséget, melyet a félig kun, félig magyar származású király nem tudott kezelni...