Arsinoe szivárványa: Zongora az utcán...

Ma budapesten állítólag az Andrássy úton autómentes nap van és klihelyezett zongorákon játszanak elismert művészek is... ennek kapcsán kezdtem el keresgélni és találtam rá egy érdekes cikkre:
(2010.06.25)
/Játssz rajtam, a tiéd vagyok!/

"Semmi erotikusra ne gondoljon a kedves olvasó. A felszóltás szó szerint értelmezendő. Aki járt már New York-ban, az tudja, milyen zajos ez a hatalmas világváros. A hétfő reggeli csúcsforgalom kakofóniájához, a tülkölő autók, taxik és buszok, a metrószerelvények csikorgó kerekeihez, a lüktető embertömeg morajához még egy, pontosabban 60 hangforrás csatlakozott. 5280 csilingelő zongorabillentyű.

A Street piano (utcai zongora) története Sheffield-ben, Angliában kezdődött, a Sharrow Vale Road-on. A ház tulajdonosa nem bírta felcipelni a zongorát az új lakásába, így az utcán hagyta. Lezajlott a festés, megérkeztek a bútorok s a zongoracipelés a költözés végére napolódott. Ám amíg nem jöttek a szállítómunkások a tulajdonos egy cédulát helyezett a zongorára, "szabad játszani rajta" felirattal. A környéken hamar híre ment a zongorának és szinte napok alatt zarándokhellyé vált a Sharrow Vale Road. Az új lakók beköltöztek, a zongora az utcán maradt. Azóta többször ellopták, de valahogy mindig akadt helyette másik és a hangszer a város egyik neveztessége lett.

A New York-i akció az eddigi legnagyobb, mivel kétszer annyi zongora került a nyilvánosság tulajdonába, mint eddig bárhol. S a feltételek? Nincsenek. A zongorák addig maradnak, ameddig az adott közösség szeretné birtokolni őket, hivatalosan július 5-ig. Az játszik rajtuk, aki csak akar, hisz ez a projekt célja. Közelebbhozni a világvárosok lakóit. "Párbeszédeket indít, hisz gondoljunk csak bele, mennyi olyan hely és alkalom van, a metrón való utazástól, a mosodáig, amikor lenne alkalmunk beszélgetni, de nem tesszük. - mondja Jarrem - Nyitott fesztivál ez, ahol gyerekek és háziasszonyok, pékek és ügyvédek, babysitterek és túristák adják a porondot egymásnak, egyforma sikereket aratva, függetlenül attól, hogy a Szamárindulót vagy Liszt legnehezebb zongoradarabját adják elő."

New York city különösen nagy élmény, hisz itt, a zajra való tekintettel az amatőr zenészek, csak engedéllyel muzsikálhatnak az utcán. Most viszont szabad a pálya és a zongorák állandóan foglaltak. New York energiája, lelkesedése, új iránti nyitottsága a hangszerek fogadtatásában is megnyilatkozott. A zongorák roppant népszerűek, amatőrök és profik váltják egymást. Olyan, mint egy üres vászon. Sose tudjuk, mi következik. S hogyan mérjük le, hogy sikeres volt-e a fesztivál az adott városban?

Az emberek történeteiből. A barátságokból, esetleges lemezszerződésekből, melyek a zongorák mellett köttetnek. És ha már a köttetésnél tartunk, akkor elmesélem, hogy nemrég volt az esküvője annak a párnak, aki Sydney-ben találkozott az egyik Play me, I'm yours zongoránál."