Miben hiszel?

A szobából halkan kiszűrődött a mesélés hangja, és a gyerekek szuszogása. Még nem aludtak, de már elcsendesedtek…  A mese véget ért, a két kicsi bemászott az ágyába, a két nagy pedig elbotorkált a saját szobájához. Kifele menet végigsimították a falra festett ábrákat, és jeleket. Szerették anyjuk szobáját, itt mindig érezni lehetett az erő és nőiesség igazi szellemét.
 Kedvetlenül mentek, bár mind a ketten jól tudták, hogy anyjuk még benéz elalvás elött, hogy beszéljenek még egyet, igazi felnőtt csajosat. Ami nekik természetes volt, az a barátnőiknek csak álom - mert igaz hogy voltak laza anyák, de egy sem tudott mindig ilyen egyenes, őszinte válaszokat adni. Kérdésük volt bőven…
Hanyatt feküdtek az ágyon - mind a hárman - mikor Lara feltette a  kérdést: Anya, te miben hiszel?
- Hiszem, hogy ez egy jó nap volt, és hogy a holnapi is legalább ilyen jó lesz…
- Nem így értem, hanem hogy milyen vallásban?
- Egy vallást sem tudok feltétel nélkül elfogadni. De mindegyikben vannak olyan erkölcsi alapelvek, olyan bölcsességek, melyeket érdemes tanulmányozni, összevetni. Hogy egy-egy kérdést milyen különbözően látnak, mivel magyarázzák számunkra furcsa tetteiket.
- De konkrétan!!
- Hiszek a természet erejében, megújuló szépségében, a munka örömében, a szeretetben, a kitartásban, és a nevelésben, a születés csodájában, az őszinteségben…
- Akkor úgy kérdem, hogy melyik isten a legszimpatikusabb neked?
- Ez nem kérdés. Ízisz. Ő jelképezi számomra a kitartó, küzdő nőt, a szerető anyát, a szépséget…

Most Kleo kérdezett: Mire gondoltál mikor nekem a Kleopátra és huginak az Arszinoé nevet választottad?
- Úgy érted nem féltem-e hogy ti is állandóan viszálykodtok, küzdetek majd? - Kleo bólintott. - nem, épp ellenkezőleg. Tudtam, hogy jó testvérek lesztek…