2010. október 14., csütörtök

Fábry Zoltán




Fábry Zoltán 1897-ben született Stószon, jómódú polgárcsalád gyermekeként. A rozsnyói Evangélikus Főgimnázium elvégzését követően besorozták a Monarchia hadseregébe. Trianon után a felismerés elkerülhetetlenné vált: minden eszménye, nemzet, haza, és emberség megtépázva került ki a háborúból. Első novellái a magyarságot siratták. A kisebbségi lét számára új lelkiállapotot, új szemléletet teremtett. 

"Aki hazát veszít, még mindig nyerhet hazát. Nehezebbet, elkötelezőbbet: Európát."

Korán felismerte a fasizmus pusztító voltát. Öt évtizednyi esszéírói, kritikai és publicisztikai tevékenysége, amely később sajátos műfajban, az antifasizmusban csúcsosodott ki, az író halálával lezárt életművé vált. Erkölcsi és írói magatartásának jellemzője a „vox humana”, melyet Ő „emberséges hangnak” fordított, s hangsúlyozta, hogy az emberséget, az emberi méltóságot jelenti.

1 megjegyzés:

  1. Kollégiumunk nem teljesen értem, miért vette fel egy ennyire szelíd, emberséges író nevét, ha nevelési elveiben nem tud vele azonosulni!!!

    VálaszTörlés