Útravalónak, egy pillanat alatt...

Az egyik blogon találtam ezt a verset, és nekem erőt ad, megnyugtat:)

Ifjúságodon, csak életszemléleted emelkedik felül,
az, ami táplálja tetted, s lelkedet,
maradjon is meg, s vezessen hited emberül, 
hisz életed magadnak alakítod, perceit magad éled meg...
Nehéz az út, mit kinéztél magadnak, 
nehéz hozzá társat megtalálnod,
vannak ugyan sodródó alakok,
akik beállnának melléd énedet koldulni...
Nagy harcos vagy, hisz azzá tetted öröklött életed, s önnön jellemed,
a szerelem vágy vezessen utadon, s hozzá keresd,
s találd meg azt, ki a NŐ-t mint istennőt szeret..
Tudd, hogy utad sok mocsáron át vezet,
iránytűd legyen elméd, szellemed, s használ lámpásként tűzzel teli, égő szívedet...
Kísérjen hát békesség, öröm és a vágy,
legyen társad, a boldog perc, a fénylő napsugár,
telítse szíved a szeretet örök mécsese,
légy TE a NŐ, kié a világ, aki az ÉLET letéteményese...