Boccaccio : Dekameron (részlet)

MÁSODIK NOVELLA

Valamely fejedelemasszony sebtiben fölkel a sötétben,
hogy az ágyban kapja szerelmesével együtt az egyik apácát, kit bevádoltak nála;
mivel pedig a fejedelemasszonynál éppenséggel egy pap van,
hirtelenében a papnak nadrágját teszi fejére, abban a hiszemben,
hogy az apácafőkötőt teszi fel; mikor pedig a bepanaszolt apáca észreveszi ezt,
figyelmezteti rá a fejedelemasszonyt, mire megszabadul a büntetéstől,
s azontúl kénye-kedve szerint együtt lehet szerelmesével

A Tale from the Decameron (1916) by John William Waterhouse.

(...) azonban egy ifjú apáca, kinek a szerencse kedvezett, egyetlen ügyes mondással megszabadult a fenyegető veszedelemtől. S miként tudjátok, sokan vannak, kik ostoba létökre mások mesteréül és bírájául tolják fel magokat, kiket azonban a véletlen nemegyszer és méltán megszégyenít, miként novellámból megismerhetitek; ekképpen esett a dolog valamely fejedelemasszonnyal, kinek hatalma alatt volt amaz apáca, kiről szólani szándokom.

Tudnotok kell tehát, hogy van Lombardiában valamely jámborságáról és szentségéről fölöttébb híres kolostor, melyben egyéb apácákon kívül volt egy nemes származású és csodálatos szépséggel megáldott leány, Isabetta nevezetű, ki midőn egy napon valamely atyjafiával beszélgetett a rácsnál, beleszeretett egy ifjúba, ki avval volt. Az ifjú pedig látván, mely gyönyörű az apáca, ugyancsak lángra gyulladt iránta, olvasván annak szemében a vágyakozást; s mindkettejöknek nagy gyötrelmére jó ideig teljesülés nélkül epekedtek szerelmökben.
Végezetül, hogy mindketten oly igen sóvárogtak egymásra, az ifjú módját ejtette, hogy nagy titokban bejutott az apácához, ki is fölöttébb megörvendezett ezen, s annak utána mindkettejök gyönyörűségére, nem egyszer, hanem sokszor meglátogatta őt. De miközben ekként folytatták szerelmeskedésöket, történt egy éjjelen, hogy az ifjút meglátta a kolostornak egyik apácája, midőn Isabettától kijött és távozott, azok ketten pedig semmit nem vettek észre. Ez elmondotta a dolgot néhány más apácának. S előbb olyképpen tervezték, hogy bevádolják a fejedelemasszonynál, kinek neve volt madonna Usimbalda, jóságos és szent asszony, mind az apácáknak s mind azoknak vélekedése szerint, kik ismerték; de annak utána elhatározták: majd úgy intézik, hogy a fejedelemasszony rajtakapja az apácát az ifjúval, hogy ne legyen módjában letagadni a dolgot. És ebben megegyezvén éjjel-nappal megosztották egymással a virrasztást és az őrködést, hogy az apácát rajtacsípjék. Történt pedig, hogy mivel Isabetta erre nem ügyelt, s az egészből mit sem sejtett, egyik éjjel magához hívta az ifjút; mit is nyomban megtudtak amaz apácák, kik erre leselkedtek. Ezek tehát alkalmatos pillanatban, mikor már jól benne jártak az éjszakában, két csoportra oszlottak, s az egyik rész őrségben állott Isabetta cellájának ajtajában, a másik pedig nagy sietve a fejedelemasszony szobájához ment; és megkopogtatták ajtaját, s midőn a fejedelemasszony kiszólt, mondogatták néki: - Madonna, kelj fel gyorsan, mivel észrevettük, hogy egy ifjú vagyon Isabetta cellájában.

Amaz éjszakán pedig a fejedelemasszony éppen valamely pappal mulatott, kit gyakorta elhozatott magához ládában. Ennek hallatára tehát attól félt, hogy az apácák nagy sietségökben meg buzgóságokban addig-addig döngetik majd ajtaját, hogy megnyílik, annak okáért sebtiben fölkelt, s úgy-ahogy felöltözködött a sötétben; s abban a hiszemben, hogy ama bizonyos ráncokba hajtogatott apácafátyolt fogja, melyet fejökön viseltek, s főkötőnek neveztek, véletlenül a papnak nadrágját kapta fel; s oly igen kapkodott, hogy a főkötő helyett nagy vigyázatlanul a nadrágot vetette fejére; akkor kisietett, s maga mögött bezárván az ajtót, szólott ekképpen:

- Hol vagyon emez Istentől elrugaszkodott nőszemély?

S a többiekkel együtt, kik oly tüzesen és mohón kívánták, hogy Isabettát tetten érjék, hogy észre sem vették, mi van a fejedelemasszony fején, odaért a cella ajtajához, melyet is a többieknek segítségével betört; s belépvén a cellába, ott lelték a két szerelmest egymásnak karjában, kiknek szemök-szájok elállt meglepetésökben, s nem tudván, mitévők legyenek, meg sem moccantak. Az ifjú apácát nyomban megfogták a többi apácák, s a fejedelemasszony parancsára bevitték a kapitulumba. Az ifjú pedig ott maradt s felöltözködvén várakozott, mi lesz a dolognak vége, s feltette magában, hogy ha kedvesének valami baja esik, valamennyi apácának, ahányat csak kezébe kaphat, ellátja a baját, kedvesét pedig elviszi magával. Minekutána tehát a fejedelemasszony elfoglalta helyét a kapitulumban, a többi apácák füle hallatára, kik csupán a bűnösre függesztették szemöket, kegyetlenül kezdte szidalmazni azt, ahogy nőszemélyt még soha össze nem szidtak, hogy így meg úgy, ocsmány és gyalázatos paráználkodásával beszennyezte a kolostornak szentségét, tisztességét és jó hírét, ha ennek a világban híre megyen; és szidalmait kemény fenyegetésekkel tetézte. Az ifjú apáca szégyelletében és félelmében, érezvén bűnösségét, nem tudott mit felelni, csak hallgatott, s ekként szánakozást ébresztett a többiekben maga iránt: de hogy a fejedelemasszony egyre jobban belelovalta magát, az ifjú apáca föltekintett, s meglátta, mi van a fejedelemasszonynak fején, s meglátta a madzagokat is,melyek jobbról-balról lefityegtek. Miért is nyomban kitalálta, hányadán van a dolog, és nekibátorodván szólott imigyen:

- Madonna, az Isten áldjon meg, kösd meg főkötődet, s annak utána mondd nékem, amit akarsz.

A fejedelemasszony nem értette a dolgot, miért is szólott:

- Micsoda főkötőt, te hitvány nőszemély? Hát van még kedved mostan tréfálkozásra? Azt hiszed, oly dolog ez, melyben helye vagyon a tréfálkozásnak?

Akkor az ifjú apáca szólott ismét:

- Madonna, kérlek, kössed meg főkötődet, annak utána pedig mondd nékem, amit akarsz.

Miért is számos apáca odatekintett a fejedelemasszony fejére, maga pedig hasonlatosképpen odanyúlt kezével, s akkor észbe vette, miért szólott ekképpen Isabetta. Akkor tehát a fejedelemasszony meggondolván, hogy maga is éppen ebben bűnös, fontolóra vette, hogy valamennyien látták, és nem lehetett takargatni a dolgot; fordított hát egyet oktatásán, és homlokegyenest ellenkezőképpen kezdett szólani, mint az elején, s ama tanulságot vonta le, hogy nincs mód védekezni a testnek ösztökéi ellen, és mondotta, hogy ki-ki szerezzen magának élvezetet, ha tud, de csak titokban, miként mind e mai napig művelték.
 És elbocsátván az ifjú apácát, visszafeküdt papjához, Isabetta pedig maga kedveséhez. Kit is annak utána még gyakorta elhívott magához, bosszankodására azoknak, kik irigykedtek reá. A többi apácák, kiknek nem volt kedvesök, tőlök telhetőleg nagy titokban ugyancsak szerencsét próbáltak.

Modern összefoglaló a Szexcsaták anno blogról