Sévigné asszony

"Úgy rémlik, nem öleltem meg eléggé a búcsúzáskor: vajon mitől féltem?"
251. Grignannénak; Montélimar, 1673. október 5-e, csütörtök.
Marie de Rabutin-Chantal Sévigné: Sévignéné levelei

(ejtsd: szevinyé)
Mária de Rabutin-Chantal marquise, francia irónő,
szül. Párisban 1626 febr. 6., megh. Grignan várában 1696 ápr. 18.
Igen jó nevelésben részesült és a Rambouillet-hôtelben is alkalma volt társalgási talentumát művelni.
1644. S. Henrik márkihoz ment nőül, ebből a házasságból származott egy fia Károly és egy leánya Françoise Margit, aki 1669. Grignan grófjához ment nőül.
Miután férjét 1651. párbajban megölték, S. asszony gyermekei nevelésére szentelte magát és csak három év múlva tért vissza az udvarba.
1671. veje Provence kormányzója lett és nejével együtt ide költözött. Ez a válás az anyának leánya iránt való szeretetét rajongó szenvedéllyé változtatta át és ekkor kezdődött közöttük az a híres levélváltás, amely 25 éven át tartott és amely rövid megszakításokkal krónikáját nyújtja az 1671-1696. kor előkelő és udvari életének.
Leveleinek válogatott gyűjteménye Rouenben és Hágában jelent meg nyomtatásban; teljesebb kiadás volt a Perriné (Páris 1754, 8 köt.). Egészen teljes és tökéletes kiadást azonban csak Monmerque és Saint-Surin (10 köt., Páris 1818-19, pótköt. 1820), továbbá Regnier (14 köt., u. o. 1862-67, 2. kiad. 1887) adtak.
(Forrás: Pallas Nagylexikon)

(forrás: Hires asszonyok)

Sévigné
További képek

Levele a fürdőkúráról:

MADAME SÉVIGNÉNÉ GRIGNANNÉNAK 2.

(1676)

Ma elkezdtem a zuhanykúrát: elég jó ízelítő a purgatóriumból. Az ember ott áll anyaszült meztelenen egy kis föld alatti zugban, s egy asszony valamiféle csövön át a kellő pontra zúdítja azt a bizonyos forró vizet. Ez a helyzet, lévén alig fügefalevélnyi ruha az emberen, elég megalázó. Ragaszkodtam hozzá, hogy két komornám is velem legyen, hadd lássak legalább ismerős arcokat. A függöny mögé odaült valaki, hogy tartsa a lelket a páciensben a kúra fél órája alatt; az én esetemben ez egy ganat-i orvos volt, akit Noailles-né mindig elvitt magával, ha fürdőre ment, akit nagyon szeret, aki nagyon derék fiú, cseppet se sarlatán, és nincs egy mákszemnyi rögeszméje se, s akit most pusztán barátságból és szívességből átengedett nekem. Én pedig megtartom, ha mindenem rámegy is, mert az itteni doktorok elviselhetetlenek, ez viszont szórakoztat. Semmiben se hasonlít a rossz orvosokhoz, nem hasonlít a chelles-ihez sem: eszes, jóravaló ember; ismeri az életet; egyszóval nagyon kedvemre való. Ő tartott hát szóval, míg a kínkamrában voltam. Gondolja csak el, milyen az, amikor egy forró vízsugár perzseli valamelyik nyomorult testrészét, olyan forró, amilyet csak el tud képzelni. Legelőször is alaposan felpezsdítik az egész testet, hogy minden porcikájában mozgásba jöjjenek a fluidumok; aztán egyenként veszik sorra a beteg ízületeket; de amikor a tarkóhoz érnek, mintha láng csapná meg az embert: meglepődik, nem érti, mi történt; pedig ezen fordul meg az egész. El kell viselni mindent, és az ember el is viseli, és végül is nem ég meg semmije, s aztán befekszik egy meleg ágyba, izzad bőségesen, s ez az, ami meggyógyítja. Orvosomnak itt is nagy hasznát látom; mert ahelyett, hogy átengedném magam az unalomnak, amely elválaszthatatlan a kétórás izzadástól, felolvastatok vele, s ez elszórakoztat. Egy szó, mint száz, így fog eltelni hét vagy nyolc napom: azt hittem, az ivókúrát is folytatom majd, de ezt nem engedik, túl sok lenne egyszerre; ittlétem tehát egy kicsit hosszabbra nyúlik.

Ami nem volt rendben nálam, azt mind rendbe tették, főképp azért is küldtek ide, hogy végképp elbúcsúzzam a bajaimtól, és végső tisztogatást csináljak, s úgy tapasztalom, igazuk volt: mintha valamiképpen megújítottam volna bérletemet az életre és az egészségre; és ha viszontláthatom, drága kicsikém, a gyöngédségtől és örömtől túláradó szívvel ismét megcsókolhatom, talán újra bellissima madré-jának nevezhet, és nem mondok le a szépasszonyanya címről sem, amellyel Coulanges úr tisztelt meg. Egy szó, mint száz, kicsikém, csupáncsak magán múlik, hogy feltámaszt-e e módon avagy sem. Azt viszont nem állítom, hogy a távolléte tett beteggé; épp ellenkezőleg, úgy tetszik, hogy nem sírtam eleget, mert még mindig olyan sok víz van bennem; de annyi bizonyos, hogy nagyon hiányzik, s ez árnyékba borítja és megkeseríti az életemet, s nem tudok beletörődni.

Fordította: Somogyi Pál László

Sévigné lányárol készült festmény,
By
Federico de Madrazo

Sévigné asszony