"A Leveleskönyv tartalma, tárgykör szerint, három csoportba sorolható. Egyik alapanyaga az útinapló, a másik az emigráció rodostói életét megörökítő anyag, a harmadik pedig az elmélkedések, novellák, melyeket olvasmányaiból iktatott a levelekbe.
...
César de Saussure svájci francia nemes, az 1720-as évek végén került Konstantinápolyba, az angol nagykövetség szolgálatában. Itt megismerkedett az emigráció egyik jelentős tagjával, Zay Zsigmonddal, aki gyakran rándult át Rodostóból Konstantinápolyba.
- 1718-ban megkötötték a pozsareváci békét, amelyben a törökök megtagadták a bujdosók kiadatását. A császári követ még két év múlva is követelte kiadatásukat, de a szultán kijelentette, hogy ilyen becstelenségre nem vetemedik. Csak annyit tett, hogy a bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő Rodostóba telepítette. A fejedelem ebben a Márvány-tenger melletti városban rendezte be új otthonát. Egész kis magyar kolónia alakult körülötte.
- Oda telepedett társa, Bercsényi Miklós gróf, annak felesége Csáky Krisztina grófnő (†1723), Forgách Simon gróf, generálisa, tábornagya, Esterházy Antal gróf (1676-1722), Csáky Mihály gróf, udvarmestere Sibrik Miklós (†1735) ezredeskapitány, Zay Zsigmond báró, a két Pápay, Jávorka ezredes és mások, akik közül nem egy magára vehette Mikes Kelemen szavait: „énnekem semmi okom nem volt hazámból kibujdosni, csak az, hogy nagyon szerettem a fejedelmet”. (Wikipedia)
Mikor azután 1933 őszén Saussure összekülönbözött a nagykövettel és haza akart térni, Zay meghívta Rodostóba. Saussure a fejedelem szolgálatába szegődött, s megismerkedett Mikessel is. Már addig is naplót vezetett törökországi utazásairól, s valószínűleg elmondotta Mikesnek, hogy emlékei megőrzésére mindent fel szokott jegyezni, s jegyzetei anyagát utóbb levél formában dolgozza fel, mert ezt tekinti az élmények megőrzésére legmegfelelőbb, legízlésesebb formának.
E szerint az álláspont szerint tehát Mikes Saussure leveleiben találta meg a levélforma mintáját.
A korabeli Rodostóról Mikes Kelemen mellett az egyik leghitelesebb képet Saussure adja, levélformában írt visszaemlékezéseiben Rodostóról a következőket írta:
„Elég nagy település, tizenöt-húszezer lakossal, ezek nagyobbrészt görögök és örmények. Élénk gabona- és gyümölcskereskedelmet folytat Konstantinápollyal. Van egy szép nagy mecsetje, két-három kisebb is, egy jól ellátott bezezsztánja (fedett árucsarnoka), s egy elégé sekély vizû kikötõje, amely nem is nagyon biztonságos, ha délkeletrõl fúj a szél; ezért aztán nemigen jön ide tengerjáró, sem más nagyobb fajta hajó; csak a szakolevák (gyors járatú vitorláshajók), ezek a vitorlás és evezõs bárkafélék állnak be a kikötőbe.”
Ilyen szakolevák egyikén vitték a fejedelem holttestét – három hónappal halála után – Konstantinápolyba. Mikes Kelemen és César de Saussure 1735. július 4-én indultak Rodostóból, 6-án kötöttek ki Isztambulban, s helyezték el a holttestet a fejedelem végakaratának és végrendeletének megfelelően a galatai jezsuiták Xavéri Szent Ferenc rendházában, amelyben napjainkban francia tanítású középiskola működik: Saint Benoît Fransiz Lisesi.
Rodostói házak
 |
| Rodostói épületek makettja Kassán |
"A település nyugati szélén, az akkori örmény negyedben a szultán 24 házat biztosított a bujdosóknak. Minden emigráns - a fejedelemtől kezdve egészen a legalacsonyabb rangúig - fejpénzt kapott a török szultántól, amit havi járandóságként utaltak ki nekik, és ebből kellett fenntartaniuk magukat. Nem kereskedtek, nem utaztak, de földet műveltek, állatokat legeltettek. A helyiekkel nagyon érdekes viszonyt alakítottak ki, a törökök és zsidók felé a vallási ellentétek miatt nem közeledtek komolyabban. Leginkább a görögökkel voltak kapcsolatban: a fejedelem és a mágnások szolgálatában álló személyzet a Márvány-szigetről toborzott görögökből állt.
A magyar kolónia férfitagjainak kevés lehetősége volt, hogy magyar leányokkal, asszonyokkal kössenek házasságot, mert az emigránsok között elvétve akadt eladósorban lévő nő. Jól mutatja ezt Mikes Kelemen esete, aki szerelmes volt Kőszegi Zsuzsikába, ő azonban az özvegy Bercsényi generálist választotta, nem pedig Mikest. Az anyakönyvekből az derül ki, hogy a magyarok elsősorban a görögökkel keveredtek. Ez a temetkezési szokásokban is megmutatkozott: akik nem kötöttek házasságot görögökkel, vagy Magyarországról hozott családjuk volt, az örmény temetőbe kerültek, akiknek viszont görög feleségük volt, őket a görög temetőben helyezték végső nyugalomra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése