Henszlmann ImreMűvészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár,
Klauzál Gábor kortársa, Kassa város díszpolgára, aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a magyar művészettörténet és műemlékvédelem kiemelkedő egyénisége. Az 1846-ban Pesten kiadott „Kassa városának ó német stílű templomai“ című könyve az első magyar művészettörténeti monográfia.
Errõl a tervükrõl azonban nem igazán mertek hivatalos körökben nyilatkozni, s éppen ezért nagy volt a meglepõdésük, amikor maga az osztrák nagykövet, Anton Prokesch von Osten báró vetette fel a kérdést, még rögtön az elsõ, Isztambulban töltött napok egyikén, hogy mikor akarnak Rodostóba látogatni. A hírük ugyanis jócskán megelõzte õket, s miként otthon, az isztambuli magyar emigránsok körében is az terjedt el, hogy a háromtagú társaság valójában Thököly és Rákóczi síremlékeit jön meglátogatni. A nagykövet biztatta is õket az utazásra, és ekkor derült ki, hogy Prokesch von Osten, aki maga is tudós ember volt, korábban több ízben járt Rodostóban – elõször még az 1820-as években –, és látogatásai során feljegyzéseket is készített naplójában. Az idõs diplomata elõ is kereste a megfelelõ kötetet, s kiderült, hogy legalább húsz-harminc latin nyelvû magyar vonatkozású sírfeliratot is gondosan lemásolt.
Alig egynapos ott-tartózkodásuk alatt Ipolyi misét szolgáltatott Rákóczi egykori kápolnájában, s felkeresték a fejedelem által a rodostói római katolikus eklézsiára hagyott egyik házat, a „madzsar-cseszmé”-t (Rákóczi csorgókútját), valamint megtekintették a Bercsényi, Esterházy és Sibrik síremlékeit õrzõ görög templomot.
Ipolyi emellett jegyzeteket készített a római katolikus anyakönyvekbõl, Henszlmann pedig lerajzolta a lakóházat, annak tornácfestményeivel, a csorgókutat és felirataikkal együtt a három síremléket. Egy késõbbi visszaemlékezésében Ipolyi említést tett arról is, hogy Mikes könyvével a kezében bejárta a tengerpartot, sõt, a Törökországi levelek alapján még Mikes egykori lakóhelyét is felismerni vélte.
Keleti útjuk során egyébként Henszlmann összesen 27 rajzot készített, melyek közül húsz volt magyar vonatkozású.
Székesfehérvári ásatások:
A kiegyezés után, a történelmi múlt iránt fellángolt romantikus lelkesedés időszakában nem volt nehéz híveket, támogatókat találni a helyi történelem ápolására. Nemcsak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király sírjai, a városhoz kapcsolódó országos események játszottak ebben szerepet, de Henszlmann Imre ásatásai is, amelyek történelmünk egyik legfontosabb emlékének, a királyi bazilikának maradványait tárták fel.
Korabeli metszet a 1862-es székesfehérvári ásatásokról Henszlmann Imre 1813-1888
Klauzál Gábor kortársa, Kassa város díszpolgára, aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a magyar művészettörténet és műemlékvédelem kiemelkedő egyénisége. Az 1846-ban Pesten kiadott „Kassa városának ó német stílű templomai“ című könyve az első magyar művészettörténeti monográfia.
Még 1861-ben körvonalazódni kezdett Magyarországon egy törökországi kutatóút terve, amely a Magyar Tudományos Akadémia három tagját, id. Kubínyi Ferenc országgyûlési képviselõt, Henszlmann Imre régész-mûépítészt és Ipolyi Arnold történészt, törökszentmiklósi plébánost foglalta magába. A háromfõs társaság legfõbb célja a Buda török kézre kerülését (1541) követõen Isztambulba került „Corvinák”, azaz Mátyás király híres könyvtárának felkutatása volt, de mind Magyarországon, mind pedig a Törökországban élõ magyarok között elterjedt a hír, hogy valójában II. Rákóczi Ferenc illetve Thököly Imre bujdosásának helyszíneit, valamint a bujdosók Isztambulban, Izmitben és Rodostóban található sírjait kívánják felkutatni.
A tudóstársaság az akkor már kisebb megszakításokkal ötödik éve Isztambulban tartózkodó Vámbéry Ármin, a késõbbi neves turkológus és utazó támogatását kívánta megnyerni. Bár Vámbéry meglehetõsen szkeptikus volt a tervezett kutatás sikerét illetõleg, mégis örömmel vállalta, hogy segíti a három akadémikus munkáját. Ennek megfelelõen még a Magyarországról történt elindulásuk elõtt lépéseket tett a Magas Portán, hogy Isztambulban és a rodostói örmény „pátriarkai okmánytárban” kutatásokat végezhessenek, illetve felkereshessék az izmiti örmény temetõt is. ... Vámbéry 1862. május 15-én elhagyta a török fõvárost, s ezzel kezdetét vette a kalandos perzsiai, illetve közép-ázsiai utazás. Nem sokkal távozását követõen a magyarok is megérkeztek Isztambulba, ahol sikerült is rátalálniuk Mátyás király elhurcolt Corvináinak egyik-másikára, sõt, Rodostóba is eljutottak.
Ipolyi Arnold egyik évekkel késõbb írott visszaemlékezésébõl egyértelmûen kiderül, hogy igaza volt Vámbérynek, amikor a Thököly- és Rákóczi-emlékek kutatását (is) sejtette Kubínyiék utazása mögött. A tudóstársaság az akkor már kisebb megszakításokkal ötödik éve Isztambulban tartózkodó Vámbéry Ármin, a késõbbi neves turkológus és utazó támogatását kívánta megnyerni. Bár Vámbéry meglehetõsen szkeptikus volt a tervezett kutatás sikerét illetõleg, mégis örömmel vállalta, hogy segíti a három akadémikus munkáját. Ennek megfelelõen még a Magyarországról történt elindulásuk elõtt lépéseket tett a Magas Portán, hogy Isztambulban és a rodostói örmény „pátriarkai okmánytárban” kutatásokat végezhessenek, illetve felkereshessék az izmiti örmény temetõt is. ... Vámbéry 1862. május 15-én elhagyta a török fõvárost, s ezzel kezdetét vette a kalandos perzsiai, illetve közép-ázsiai utazás. Nem sokkal távozását követõen a magyarok is megérkeztek Isztambulba, ahol sikerült is rátalálniuk Mátyás király elhurcolt Corvináinak egyik-másikára, sõt, Rodostóba is eljutottak.
Errõl a tervükrõl azonban nem igazán mertek hivatalos körökben nyilatkozni, s éppen ezért nagy volt a meglepõdésük, amikor maga az osztrák nagykövet, Anton Prokesch von Osten báró vetette fel a kérdést, még rögtön az elsõ, Isztambulban töltött napok egyikén, hogy mikor akarnak Rodostóba látogatni. A hírük ugyanis jócskán megelõzte õket, s miként otthon, az isztambuli magyar emigránsok körében is az terjedt el, hogy a háromtagú társaság valójában Thököly és Rákóczi síremlékeit jön meglátogatni. A nagykövet biztatta is õket az utazásra, és ekkor derült ki, hogy Prokesch von Osten, aki maga is tudós ember volt, korábban több ízben járt Rodostóban – elõször még az 1820-as években –, és látogatásai során feljegyzéseket is készített naplójában. Az idõs diplomata elõ is kereste a megfelelõ kötetet, s kiderült, hogy legalább húsz-harminc latin nyelvû magyar vonatkozású sírfeliratot is gondosan lemásolt.
Alig egynapos ott-tartózkodásuk alatt Ipolyi misét szolgáltatott Rákóczi egykori kápolnájában, s felkeresték a fejedelem által a rodostói római katolikus eklézsiára hagyott egyik házat, a „madzsar-cseszmé”-t (Rákóczi csorgókútját), valamint megtekintették a Bercsényi, Esterházy és Sibrik síremlékeit õrzõ görög templomot.
Ipolyi emellett jegyzeteket készített a római katolikus anyakönyvekbõl, Henszlmann pedig lerajzolta a lakóházat, annak tornácfestményeivel, a csorgókutat és felirataikkal együtt a három síremléket. Egy késõbbi visszaemlékezésében Ipolyi említést tett arról is, hogy Mikes könyvével a kezében bejárta a tengerpartot, sõt, a Törökországi levelek alapján még Mikes egykori lakóhelyét is felismerni vélte.
Keleti útjuk során egyébként Henszlmann összesen 27 rajzot készített, melyek közül húsz volt magyar vonatkozású.
Székesfehérvári ásatások:
A kiegyezés után, a történelmi múlt iránt fellángolt romantikus lelkesedés időszakában nem volt nehéz híveket, támogatókat találni a helyi történelem ápolására. Nemcsak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király sírjai, a városhoz kapcsolódó országos események játszottak ebben szerepet, de Henszlmann Imre ásatásai is, amelyek történelmünk egyik legfontosabb emlékének, a királyi bazilikának maradványait tárták fel.
Korabeli metszet a 1862-es székesfehérvári ásatásokról Henszlmann Imre 1813-1888
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése