A könyv nyelvezete érthető.
Izgalmas. Gyakran nagyon vicces.
(Én az egész könyvet az étterembe való BKV-s ingázás közben olvastam, és volt olyan jó hogy a 17.napomon is ébren tartott, fellelkesített, és sokszor hangos nevetésre késztetett...)
(az opiumos-hidegpályás rész örök kedvenc lett :D)
A szituációk a sztorik annyira életszagúak, hogy az ember közben megéli a saját eddigi konyhai útját is...
És ha eddig volt is bennem kétség hogy jó helyen vagyok-e a világban? - most hosszú időre tutira elcsitult...
Mert ha vannak is kitérők, mikor a vendéglátós valami beteg flashként a "normális élet" után sóvárog a konyhán fogható szex-drugs-rock'n'roll újra és újra visszacsábít, amíg csak tönkre nem hajtotta magát annyira az ember, hogy már nem tud végigállni sem 14-16 órát, nem hogy kőkeményben végigtolni...
A könyv irója kibukutt egyetemistaként kerül a vendéglátásba, és beleszeret. Mélységesen, visszavonhatatlanul...minden sorából az "igen, tökös csávó vagyok, megcsináltam, túléltem, és tudom élvezni!" érzés süt...
Imádtam, és minden vendéglátós kollégának csak ajánlani tudom...XD
A könyvet magyarra Lelik Krisztina fordította. Szerintem a többi munkája valamelyikével folytatom :)
lelik-krisztina/forditasok
