Ma a nyugati iskolázás feladata az hogy az ember monokultúráját vezesse be az egész világon. Lényegében ugyanazt a tananyagot tanulják, az embereket szakmákra, nagyon keresett szakmákra képzik, de ezek a szakmák a városi fogyasztói kultúrában szükségesek.
Ilyen módon a kultúrák sokféleségét és az emberi egyéniséget pusztítják el. Ha őszintén vizsgáljuk az oktatás hagyományos formáit, és azt a mai modern oktatással hasonlítjuk össze, akkor kétségtelenül a tudás hagyományos formái a fenntarthatóságot támogatták. Ezek a kultúrák nem voltak tökéletesek, de nagyon is jól ismerték a saját éghajlatukat, talajukat, vizeiket, és nagyon is jól tudták, hogy maradjanak fenn önállóan, saját életükért felelősséget vállalva, nemzedékeken keresztül. A modern gazdaságban és a modern oktatási rendszerben a gyerekek SEMMIT sem tanulnak erről, ehelyett azt tanulják meg, hogyan használjanak lényegében társasági termékeket városi fogyasztói kultúrában. Amint végzettséget szereznek "modern iskolában" , szó szerint nem tudják hogyan maradhatnak életben saját környezetükben.
Ha visszatekintünk az ún. oktatás kezdetére, a terv nagyon egyértelmű volt. Volt egy elit, amely a saját igényeinek kiszolgálására akart embereket képezni. Lényegében egy olyan kitermelő gazdaságot akart létrehozni, amely a keveseket szolgálta a sokak kárára. Nagyon szókimondó irodalom van erről, teljesen nyilvánvalóan azért volt az oktatás, hogy olyan emberréteget tanítson ki, amely az elit igényeit elégíti ki.
Az országok miniszterelnökei és elnökei gyakran mondják: "Meg kell változtatnunk oktatási rendszerünket, hogy versenyképesebbek legyünk a globális gazdaságban." Ez azt jeleni, hogy saját fiataljainkkal úgy kell kereskednünk, hogy megfeleljenek az óriás mobil társaságok igényeinek.
A modern kor vagy a fejlődés előtti rendszerekben és gazdaságokban nem volt olyan mértékű szegénység, mint Kalkutta, Mexikóváros vagy Peking nyomornegyedeiben. Ma már a legtöbb tradicionális faluban, legyen az Kínában, Indiában, Afrikában az emberekkel elhitetik, hogy a jövőt ez a modern, városi, fogyasztói kultúra jelenti. Aztán eladósodnak, eladják a házukat, hogy taníttathassák a gyerekeiket.Az a nagy reményük, hogy ők majd jó állást kapnak mérnökként, orvosként a modern gazdaságban. Kevesebb, mint 10 %-nak sikerül. 90%-nak meghiúsul az álma. Talán felszolgálóként, vagy autószerelőként kapnak állást, de ez nem az a dicsőséges élet, amiről az emberek álmodtak.
Ilyen módon a kultúrák sokféleségét és az emberi egyéniséget pusztítják el. Ha őszintén vizsgáljuk az oktatás hagyományos formáit, és azt a mai modern oktatással hasonlítjuk össze, akkor kétségtelenül a tudás hagyományos formái a fenntarthatóságot támogatták. Ezek a kultúrák nem voltak tökéletesek, de nagyon is jól ismerték a saját éghajlatukat, talajukat, vizeiket, és nagyon is jól tudták, hogy maradjanak fenn önállóan, saját életükért felelősséget vállalva, nemzedékeken keresztül. A modern gazdaságban és a modern oktatási rendszerben a gyerekek SEMMIT sem tanulnak erről, ehelyett azt tanulják meg, hogyan használjanak lényegében társasági termékeket városi fogyasztói kultúrában. Amint végzettséget szereznek "modern iskolában" , szó szerint nem tudják hogyan maradhatnak életben saját környezetükben.
 |
| Ladakh |
Az országok miniszterelnökei és elnökei gyakran mondják: "Meg kell változtatnunk oktatási rendszerünket, hogy versenyképesebbek legyünk a globális gazdaságban." Ez azt jeleni, hogy saját fiataljainkkal úgy kell kereskednünk, hogy megfeleljenek az óriás mobil társaságok igényeinek.
A modern kor vagy a fejlődés előtti rendszerekben és gazdaságokban nem volt olyan mértékű szegénység, mint Kalkutta, Mexikóváros vagy Peking nyomornegyedeiben. Ma már a legtöbb tradicionális faluban, legyen az Kínában, Indiában, Afrikában az emberekkel elhitetik, hogy a jövőt ez a modern, városi, fogyasztói kultúra jelenti. Aztán eladósodnak, eladják a házukat, hogy taníttathassák a gyerekeiket.Az a nagy reményük, hogy ők majd jó állást kapnak mérnökként, orvosként a modern gazdaságban. Kevesebb, mint 10 %-nak sikerül. 90%-nak meghiúsul az álma. Talán felszolgálóként, vagy autószerelőként kapnak állást, de ez nem az a dicsőséges élet, amiről az emberek álmodtak.
Ma a kultúrák túlélésének módja nem az, ha elszigetelik magukat és elzárkóznak. Igazából hiszek abban, hogy most még inkább szükséges a mélyebb párbeszéd a nyugat és a világ nem iparosodott részei között. Azért szükséges ez a párbeszéd, mert a sajtó, a hagyományos oktatás igazából egy hazugságot tartósít. Arról, hogyan lehetünk sikeresek, és hogyan érhetjük el mindannyian azt a dicsőséges, gazdag, luxuséletmódot. ...tény, hogy ez a modell Amerikában, ennek az álomnak a központjában sem működik.
Azt feltételezzük, hogy a nyugati oktatás, a nyugati tudás egyetemlegesen alkalmazható. Olyasvalami, ami felsőbbrendű, azt hisszük, hogy magasabb szintre emelkedtünk...
Azt feltételezzük, hogy a nyugati oktatás, a nyugati tudás egyetemlegesen alkalmazható. Olyasvalami, ami felsőbbrendű, azt hisszük, hogy magasabb szintre emelkedtünk...
