Gyerek kérdés...

Ami legtöbbször szóba kerül, hogy fel tudja-e még nevelni az idősödő férfi a gyereket. Na, de ki mondja meg, kinek mennyi adatik?  Ha csak a hétköznapi valószínűségszámításra szorítkoznának az emberek, háborús években nem születne szinte senki. Hiszen bármi történhet az apával (is). A 60 éves obsitosnak a hátországban van-e több esélye megérni a kilencvenet, vagy a fronton a húszévesnek a huszonötöt? Békeidőben is: űrhajósnak, tűzoltónak, légtornásznak, hegymászónak, autóversenyzőnek meg még ki mindenkinek nem születne gyereke. Minden „ésszerűnek” látszó érv dacára az,hogy jöjjön-e a gyerek, alapvetően érzelmi kérdés.
(HVG)

 "Vicces, okos és gyönyörű... .........de ő már ott van, ő már anya, gyermek nélkül."
(Jóbarátok)

Palya Bea Szülésdal

Elhatároztam magamat,

Megnövesztem a hasamat,

Baba lesz benne, kicsi gyermek,

Hej az utcán szépen néznek.

Baba lesz benne kicsi csepp gyermek,

Hej az utcán szépen néznek.

Egyszer Vica mondta okosan,

A gyermek a nőnek a fejébe’ fogan,

Rágondol csak és már meg lesz,

Nem számít, hogy az ura mit tesz.

Rágondol csak és már meg lesz,

Nem is az számít, hogy az ura mit tesz.

Ha akarom (dalszöveg)

Édi bédi horgolt babacipők

é

Horgolt játékok

Hippie anyák

A kommunák tagjai alapvetően az önfenntartásra rendezkedtek be: a csoport középpontjában nem a pénz és magántulajdon, hanem a saját szükséglet és a közös tulajdon áll.
Ezek mellett a szexuális partner gyakori cserélgetése, az együttes gyereknevelés vagy a drogfogyasztás csupán járulékos elem.

Gyereknevelés tekintetében minden nő anyának, és minden férfi apának számított. Azt nem vették figyelembe, hogy kik a biológiai szülők, a kommuna összes tagja ugyanakkora felelőséggel tartozott minden egyes gyerekért.

Miben hiszel?

A szobából halkan kiszűrődött a mesélés hangja, és a gyerekek szuszogása. Még nem aludtak, de már elcsendesedtek…  A mese véget ért, a két kicsi bemászott az ágyába, a két nagy pedig elbotorkált a saját szobájához. Kifele menet végigsimították a falra festett ábrákat, és jeleket. Szerették anyjuk szobáját, itt mindig érezni lehetett az erő és nőiesség igazi szellemét.
 Kedvetlenül mentek, bár mind a ketten jól tudták, hogy anyjuk még benéz elalvás elött, hogy beszéljenek még egyet, igazi felnőtt csajosat. Ami nekik természetes volt, az a barátnőiknek csak álom - mert igaz hogy voltak laza anyák, de egy sem tudott mindig ilyen egyenes, őszinte válaszokat adni. Kérdésük volt bőven…
Hanyatt feküdtek az ágyon - mind a hárman - mikor Lara feltette a  kérdést: Anya, te miben hiszel?
- Hiszem, hogy ez egy jó nap volt, és hogy a holnapi is legalább ilyen jó lesz…
- Nem így értem, hanem hogy milyen vallásban?
- Egy vallást sem tudok feltétel nélkül elfogadni. De mindegyikben vannak olyan erkölcsi alapelvek, olyan bölcsességek, melyeket érdemes tanulmányozni, összevetni. Hogy egy-egy kérdést milyen különbözően látnak, mivel magyarázzák számunkra furcsa tetteiket.
- De konkrétan!!
- Hiszek a természet erejében, megújuló szépségében, a munka örömében, a szeretetben, a kitartásban, és a nevelésben, a születés csodájában, az őszinteségben…
- Akkor úgy kérdem, hogy melyik isten a legszimpatikusabb neked?
- Ez nem kérdés. Ízisz. Ő jelképezi számomra a kitartó, küzdő nőt, a szerető anyát, a szépséget…

Most Kleo kérdezett: Mire gondoltál mikor nekem a Kleopátra és huginak az Arszinoé nevet választottad?
- Úgy érted nem féltem-e hogy ti is állandóan viszálykodtok, küzdetek majd? - Kleo bólintott. - nem, épp ellenkezőleg. Tudtam, hogy jó testvérek lesztek…