Eddig... 2011.04.26.

Nehéz napok, nehéz hetek és hónapok vannak mögöttem. Költözködtem, szervezkedtem, és nem mindig hoztam jó döntéseket, de most a kolesz biztonságát élvezem, még 1-2 napig, aztán most csajokkal költözök, ma megyek megnézni a lakást...

2011.02.20

Kész csoda hogy megint írok, hiszen az elmúlt hetekben többször is megfogattam, hogy abbahagyom, hiszen kifogásom lenne elég... de már kötődöm ehhez az érzéshez, a kincseim közzétett kevéske halmához, így nem tudom megtenni... remélem egyszer lesz időm, és a sok témát (mely már nem fér a telefonomba) közzéteszem...
Talán a legnagyobb bajom az volt, hogy nem volt mostanában időm szó szerint összeszedni magam... hiszen a suli és a meló együttesen felőröl... ha van egy kis időm akkor alszok vagy olvasok (inkább olvasok :)) vagy a csajokkal megyünk "kocsmázni", ami annyit jelent hogy beülünk a Coloradóba, és kártyázunk vagy beszélgetünk habos forrócsoki mellett...:)
Drága hugimnak az elmúlt hetekben szép hosszú leveleket írtam (a hagyományos formában - tollal papírra :)), talán ezért nem volt olyan erős az igényem, hogy minden őrült gondolatomat közzétegyem...:)
Most megyek Beával "kocsmázni"...

Vasárnap reggel...

Reggeli után sétáltunk Cintivel, és ahogy mászkáltunk és cigizgettünk összeszedtük az előző esti poharakat a bokrok közül :) 3at, egy boros, egy whiskys, és egy koktélos poharat...gyűlik a készlet :)

Megkaptuk a kolis képeket...

Bár akkor nagyon utáltunk mindent, ami a közösségi életről és a csapatos vonulgatásról szólt, most igazán örülök hogy vannak képek a "szép időkről"...:)

 (drága szobatársaim: Bea, Andi, Dóri)

 (első héten még csak 5en voltunk: Andi, Bea, Linda, Dóri, Én)

(Mátyás-templomos, várlabirintusos, Halászbástyás délután:)

 (a labirintusból visszafelé jövet ránkjött, hogy játszunk turistát és fotózkodtunk egy giccses művirággal...:)
Lívi, Linda, Én, Chinti)

Hétvége

Kolesz. A változatosság kedvéért most a Hegedű utcai:S. Hárman voltunk a Fábryból, mindegyikönk dolgozott...tehát felváltva aludtunk és dolgoztunk. Mikor visszaindultunk azzal búcsúztunk az ottani "szobatársunktól", Anettól, hogy kivonulnak a vámpírok, lezárul a sötét korszak...:)

Pénteken és szombaton is dolgoztam...a vasárnapot meg szinte végigaludtam. Tehát tanulnom még ma este kell. A suliban véglis jól állok:) sok jegyem van, és pár kivételével ötösök. Ami meg nem az, azt majd kijavítom:)
Jól érzem magam, pénteken egy szakiskolában voltunk (Maglódi út 4.), ahol megnéztük:
- hogy a hentes bácsi hogy kapja szét a féldisznót,

- hogy milyen egy "konzervgyár" - éppen szederitalt gyártottak...
- és hogy hogyan készül a sör.

Komolyan mondom, kicsit megint előjött, a "hadd tanuljak meg mindent" énem:)
ja igen, visszafele úton együtt buszoztam-metróztam a tanárurammal, és spanoltunk egy kicsit...még Hemingwayről is beszélgettünk:)

Ádám lassan két hete lóg a suliból, dolgozni se jár be mindig... nem gondoltam hogy ennyire komolytalan. szombaton megbeszéltük, hogy ma átmegyek hozzá, hogy átnézzem vele a gazdaságot, de nem volt otthon, és a telefont sem vette fel, így tíz perc után feladtam, és fortyogva "hazajöttem".
Mindig megfogadom, hogy többet nem segítek neki, de nem birok nemet mondani, ha segítséget kérnek tőlem...

Az albérlet projektet nem akarom feladni, de ha a tandíjamat is én állom, nem fog beleférni a költségvetésbe... olyan jó lett volna ha a csajokkal összejön:S de még nem tettem le róla teljesen...

Éjszaka ahogy menetem a munkából vissza a koliba, megint olyan sok szépet láttam a troliból...szobrokat, épületeket...olyan jó lenne, ha le tudnám őket fotózni:)
A kolesztól pár utcára (Nagymező utca) felfedeztem egy épületet, ami meglehetősen siralmas állapotban van, de nekem nagyon tetszik...jó eljátszani a gondolattal, hogy hogyan hoznám helyre, vagy hogy milyen lehetett fénykorában...és atetején van egy nagyablakos "műteremlakás"...vagy negyed órán keresztül álltam az utca másik oldalán és bámultam elandalodva a házat:)
Ezekért a pillanatokért szeretem Budapestet
Szerintem nem sértő, hogy a tükörüveg homlokzatú irodaházak mellett elférnek a neogótikus, vagy neoromán épületek...a körfolyosós társasházaktól egy sarokra a centerek, plázák...
Például a még mindig épülő Rákóczi Centerrel szemben (aminek homlokzata szintén üveges narancssárga és élénkzöld) van a régi palotákat idéző homlokzatú Novotel (Palace) Hotel...

Fábry Zoltán

Fábry Zoltán 1897-ben született Stószon, jómódú polgárcsalád gyermekeként. A rozsnyói Evangélikus Főgimnázium elvégzését követően besorozták a Monarchia hadseregébe. Trianon után a felismerés elkerülhetetlenné vált: minden eszménye, nemzet, haza, és emberség megtépázva került ki a háborúból. Első novellái a magyarságot siratták. A kisebbségi lét számára új lelkiállapotot, új szemléletet teremtett. 

"Aki hazát veszít, még mindig nyerhet hazát. Nehezebbet, elkötelezőbbet: Európát."

Korán felismerte a fasizmus pusztító voltát. Öt évtizednyi esszéírói, kritikai és publicisztikai tevékenysége, amely később sajátos műfajban, az antifasizmusban csúcsosodott ki, az író halálával lezárt életművé vált. Erkölcsi és írói magatartásának jellemzője a „vox humana”, melyet Ő „emberséges hangnak” fordított, s hangsúlyozta, hogy az emberséget, az emberi méltóságot jelenti.

Gyalázat...:@

Ez egy zárda!!! A Matula (Abigélből)...

Próbálom nyugodtan, és az elejéről mesélni, de még mindig fortyogok a dühtől, pedig aludtam is rá egyet.
Tegnap a Mekiben négytől nyolcig voltam (már az is kétséges volt hogy beérek-e időre, mert elhúzódott a gyakszi - ami egyébként jó volt, mert cukrot főztünk, csináltunk fondant, dobostetőt, grillázst...). A kolihoz visszaérve mondta Dóri, aki épp kint cigizett, hogy nagy balhé volt, Gabesz még sírt is...én meg várom hogy na vajon most min vesztek össze vele...de hamar elmúlt a vigyoroghatnékom. A kimenőkönyvemben egy levél várt Gabi nénitől:
" Ildikó!
Légy szíves kérj igazolást, hogy adott napon meddig tart a munkaidőd!
A hajvasalódat Kata néni megtalálta és elvette...
Az asztalodról minden oda nem való dolgot elvettem, a széken hagyott ruháidat én hajtogattam össze és tettem a helyére. Meg kellene tanulni rendet tartani. Üdv: Gabi néni
A nagytáskádat betettem a táskatárolóba, MERT OTT A HELYE!!"

Ehhez azért vannak megjegyzéseim:
- már annyi igazolást kértem, hogy már ég az arcom!! és kösz hogy ennyire bíznak bennem, és megkérdőjelezik hogy igazat mondok:@
- A hajvasalómat megtalálta?? mégis hogy? Mikor el volt téve az asztalomba, alulra, csak nem volt elzárva, mert nincs kulcsom? Milyen jogon nyúlkál a cuccaimhoz? Kutatnia csak a jelenlétemben, nyomós indokkal (pl.: lopás az emeleten) lehetne!! Olyan megjegyzéssel vette-el, hogy mivel nem tarthatnám, még a közösbe is beteheti!! ami kész ellentmondás, mivel azért nem tarthatom, mert lehet hogy sérült, és leégeti a vezetéket!, de ha a közösbe van, akkor nem veszélyes?! és az én hajvasalómmal akarja vasalni a haját 50 lány?  kíváncsi vagyok hogy mi lesz még ebből!!
- a asztalokról úgy pakolt le, hogy belesöpört mindent egy kukazsákba!! és csak miután lenyugodott, meg mikor látta hogy a csajok hogy kiakadtak, akkor pakolt vissza!! Dóri mondta hogy még a budipapírom is elvette. Ja, meg mikor a kutatás volt, el akarták venni  a késeimet!! azt próbálják meg! Miért itt tartom?! Hát hol tartsam, a hátában?:) Minek pakol utánam?? engem nem zavar, ha pár cuccom elöl van. A csajokat sem. Ö meg 5-10 percet van a szobában naponta!!
- a táskám össze volt hajtogatva, és fel volt téve a felső polcra. Kit zavar? nem a szoba közepén van! Nem egy gurulós bőrönd, ami nem fér a szekrénybe!! ez csak megint egy pont, ahol belém köthetnek!!

Elegem van!! ebből a koliból, a sok hülye szabályból! a klimaxos igazgatónőből! Le akarok innen lépni!!

Összefoglaló...

Mióta nem írtam azóta elintéztem az összes szerződést, orvosi igazolást...amivel ilyenkor fárasztják az embert... komolyan már kezdem magam valami titkárnőnek, vagy nem is tudom milyen ügyintézőnek érezni magam, ammyiszor kértem igazolásokat, (titkárság, igazgatónő), mindenféle levelezések...de remélem hogy most egy időre letudtam a dolgokat...:)

Hétvégén megleptem anyáékat, bár nem sikerült olyan jól a meglepetés része, mint szerettem volna...mert olyan késéssel ért a vonatom Ajkára, hogy nem volt kedvem még vonatozni megint, vagy buszozni...így apára rácsörögtem, és ő értem jött. (elfelejtettem mondani neki, hogy kamuzzon valamit, hogy például árurendelés miatt vagy valamelyik üzlettárs miatt kell sürgősen Ajkára jönnie...így nem lettem meglepetés.:S
A pénteki napom szinte el is ment ezzel, hogy hazajutottam (kb 1 hónap után elösször), na meg persze nyomattam az élménybeszámolókat...
Másnap felruháztak, délután pedig rászabadultam a konyhára, és próbáltam valamit összerakni abból a pár alap dologból, amiről szó volt az elmúlt egy hónapban...nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de megették:)

 valami ilyesmit terveztem

ehelyett ilyen lett...

Este pedig palacsintát sütöttem (most csak kettővel, nem hárommal, ahogy szoktam:))...
vasárnap már "dolgoztam", vagyis próbáltam beletanulni a dolgokba. Egyenlőre még nagyon bénának érzem magam, és komolyan attól fáradok el, nem is a munkától...

Beszámoló...

Végre találtam munkát, a napokban intézem a papírokat...még a koliban is engedélyt kell kérnem...

Megkaptuk a munkaruhánkat is a suliban, már alig várom, hogy csináljunk valami látványosat...

Pörgős napunk volt, teljesen rákattantunk a zumbára... tulajdonképpen vicces, hogy elfáradásig, kifulladásig táncolunk:)

Koleszos poénok XD

A lányok találtak egy nagyon jó megatározást:
>>A szerelem utáni barátság olyan, mintha miután megdöglött a kutyád, még megtartanád.<<

Volt még egy nagy poén:

Hajmosás után kérdeztem, hogy kinek van fültisztító pálcikája (Andi is, Dóri is mondta, hogy neki van) errre Bea benyögte: Húzzál ki egyet a süniből!! (Pusztultunk a röhögéstől:))

Csigaház

Nem tudom megmagyarázni mi van velem, még mindig nem merem elhinni
- hogy igazán megtaláltam, akit keresek...
- hogy jó helyen vagyok, itt, ahol vagyok...
- hogy azt szeretném csinálni, amit tanulok...
Elleptek a kétségek, a melankólikus énem felerősödött...
Nem tudok hosszabb ideig egy érzésnél megmaradni,
nem tudok hónapokra rózsaszin felhőben lebegni,
nem tudok mindig vicces és kipihent lenni...
És ilyenkor hirtelen a sor végére kerülök, elcsendesedem, és visszahúzódom a csigaházamba...

Büntetésben:)

Tegnap sikerült egy kicsit a koli vezetőségét magunkra haragítanunk.:)
(És megerősödött bennünk annak az érzése, hogy a kolesz minden előnye ellenére:) már alig várjuk az albérletbe költözést, amit akkor és úgy csinálhatok, ahogy jólesik:)
Első bűnünk, hogy háromnegyed négy után 10 perccel mentünk le kávézni (szilencium időben), Bea "néni" ránkszólt, hogy ez nem kávéház, és hogy meg ne lássa még egyszer, és nagyon gyorsan menjünk fel a szobába tanulni...feljöttünk sértődötten, elkortyolgattuk a kávét, és elkezdtük nézni a 300 paródiát; már mindenki kezdett lenyugodni...erre feljött Bea "néni", és kiakadt, mikor látta, hogy még mindig kávézunk, és filmet nézünk (amit szintén tilos sziloidőben)...rendet rakatott velünk (nem valami kedvesen és lelkesen elkezdtünk pakolni), és nem erölködtünk azon, hogy jó arcot vágjunk hozzá...még visszaszoltam neki párszor, ezzel sikerült vérig sérteni...később még visszajött, és kifejtette, hogy szerinte az a minimum, hogy a feleselős társaság levonul tornázni (Pilates)...csak én mentem le a szobából, mert kicsit magamba szálltam, és különben se szeretek haragot tartani :D

Tehát volt szerencsém majdnem 1 órát fetrengeni a földön, közben jól lenyugodtam, még jól is esett (tehát nem volt büntetés, de ezt nem reklámoztam, hátha azt is kötekedésnek venné tőlem :D)...addig amíg tornáztam, még az orrom sem folyt...
Aztán volt "Otthongyűlés", vacsora, majd "Csoportfoglalkozás"...ahol most a változatosság kedvéért tornáztunk (még mindig büntetésből) :)

De jól éreztem magam, jólesett a mozgás, még az is lehet, hogy majd minden nap lenézek...
Ma kicsit izomlázam van (egy masszázs igazán jól esne:D), de jól vagyok:)

Koli:)

A Halászbástyán álltam, némán csodálva a tájat, hallgatva a Panoráma-vendéglőkből kiszűrődő cigányzenét, néztem az embereket, akik minden sarkon más nyelven beszéltek, és szinte irigység fogott el - ami persze hülyeség - , de fájt hogy, románok, angolok, németek és kínaiak fotózkodtak mindenféle pózokba merevedve bárgyú vigyorgással. Belémhasított, hogy ez a mi helyünk, ez a mi városunk - és ami a legbántóbb hogy, a turisták pénztárcájához vannak igazítva a szolgáltatások árai.
De szerintem még vissza fogok menni, mert gyönyörű régi házakat láttam (amik mellett csak elrohantunk - sajnos:S)

Reggel...

A ma reggel meglehetősen zajos volt, így szerintem követem Linda példáját és mielöbb beszerzek egy pár füldugót:) Azért megvannak az előnyei és hátrányai is annak, hogy heten vagyunk egy szobában. A hangulat többnyire jó (max. néha punnyadunk, de veszekedés még nem volt). Mindig van, akinek még van ereje ökörködni, anekdotázgatni... Tegnap például kitárgyaltuk az eséses sztorikat (volt jeges lépcsőszámolás hátsóval, volt ülő helyzetből görkoris hasraesés, volt bicigli alatt "napozás", volt sárban elakadt autó kitolási kisérlet /a végén pofáraeséssel/, elesés biciglivel úgy, hogy tolja az ember:))...
A suli élmény:) minden órán bemutatkozunk (hol hosszabban, hol rövidebben) és meghallgatjuk a "megunhatatlan" balesetvédelmi és tűzvédelmi oktatásokat (extrém történetekkel megspékelve). De már egyre több ember nevét tudom, és egyre több ember elött merek beszélni:D és már fiúkkal is :) /eddig egy olyan osztályba jártam ahol két fiú volt, abból az egyiket szerettük és ölelgettük, a másikat kevésbé...tehát kicsit elszoktam a fiútársaságtól, de most kezdek visszaszokni:))

Citadella

Ma éltünk egy kis társasági életet (ezzel valószínűleg letudtuk egész évre:) - mármint a szoba lakói)..."ismerd meg hazádat mozgalom":) Tömegközlekedés és séta a Citadellához. Kb.este 6kor indultunk (9re vissza is értünk) így várni kellett egy kicsit az "éjszaka fényeire".

Szép szép, de nem taglózott le, nem volt akkora "Asszta" élmény:). Andi meg is jegyezte, hogy "egy sráccal édes kettesben biztos hangulatosabb" -  mint 30 lánnyal vonulni:))

Tehát mikor találok itt fennt Pesten egy alkalmas egyedet, mint "tősgyökeres budapesti" majd megmutatom neki az esti panorámát:))