Koli:)

A Halászbástyán álltam, némán csodálva a tájat, hallgatva a Panoráma-vendéglőkből kiszűrődő cigányzenét, néztem az embereket, akik minden sarkon más nyelven beszéltek, és szinte irigység fogott el - ami persze hülyeség - , de fájt hogy, románok, angolok, németek és kínaiak fotózkodtak mindenféle pózokba merevedve bárgyú vigyorgással. Belémhasított, hogy ez a mi helyünk, ez a mi városunk - és ami a legbántóbb hogy, a turisták pénztárcájához vannak igazítva a szolgáltatások árai.
De szerintem még vissza fogok menni, mert gyönyörű régi házakat láttam (amik mellett csak elrohantunk - sajnos:S)