Faházak :)

Csodálatos, mesébe illő:

(forrás: Pinterest.com)

Tamponadó...

cikk

Kanada egy hónap múlva eltörli, Ausztrália is gondolkozik rajta, Írországban pedig soha nem is volt. A tamponokra és betétekre kivetett adó miatt egyre több országban tiltakoznak a nők, de Magyarországon egyelőre nincs esély áfacsökkentésre.

1099.-

Egy kis matek...
15-től 50 éves korig, évente 12-szer, alkalmanként átlagosan 20-25 darabbal, nem luxustermékkel számolva:
Alsóhangon 132 ezer Forint. Az adó ebből 35.640. Ennyit fizetek az államnak, mert lány vagyok, és szeretném kulturáltan intézni....hát köszi :)

Karácsonyra :D

Mama...

Hol a határ önzés és önzetlenség között?
Mi az amit hálánk jeleként meg kell tennünk belső kényszer hatására?

Hetek óta ezek körül a kérdések körül forgolódom...

Elhagytuk Mamát, én immár 5 éve, de leróhatatlan  a tartozásom, hiszen se vér, se érdek, nem kötelezte őt arra, hogy ennyire szeressen, és adjon nekünk 4-4 év gyerekkort...annyi szeretetet és gondoskodást sűrített bele ebbe a négy évbe, amennyit csak tudott...
Így lett otthonom, "fészkem", ami mindig visszavár...béke szigete, ahol a "Tündérkeresztanyám" vár mosolyogva, egyre jobban összetöpörödve, egyre foghíjasabb mosollyal, de szívében kifogyhatatlan szeretettel...
Önzőség-e élni a saját életem, és csak nagy ritkán hazalátogatni?
Az öregedő Tündért egyedül hagyni...ahol egyre jobban elbizonytalanodik, van-e még rá szükség ebben a rohanó-távoli világban?
Önzőség-e kérni, hogy éljen a kedvünkért, mikor már menne?
Ígéretekkel, álmokkal ringatni el, hogy az elmenés gondolatát is feledje?

Gonosz boszik...

Megnéztük a Hófehér és a vadász című filmet Mónival...és enyhén szólva ihletet kaptunk :D

Lelkes koronagyártás kezdődött, és aztán persze bevadultunk :D :D

Mi a legfontosabb?

Mi a legfontosabb? A család? Az önmegvalósitás? A saját álmok megélése? Vagy a hála és szeretet kifejezése amig még lehet?

Erdőntúli veszedelem

Nagy kedvencem.
Mikor kisiskolás koromban Hugom bánatára a tanítással kacérkodtam, még a kötelező olvasmányok közé is felvettem...
és később is, már középiskolás koromban, mikor világrengető oktatási reformokról fantáziáltam ezt a könyvet a történelem-tanításban mint remek segédanyag jelöltem meg...

Izgalmas, felkavaró...de közben közérthető. Társadalmi és politikai korrajz.
A könyv itt olvasható PDF-ként

Az íróra rákeresve rendesen megugrott a könyves-bakancslistám...:)
Hegedűs Géza

A történelmi háttér

A kolozsmonostori egyezmény

Röviden diaként...

Az elengedésről...

Életünk talán legnagyobb kihívása és feladata a minket ért sérelmek, fájdalmak, és örömök kellő időben és módon való kezelése...

A túl sokáig őrizgetett bánat és fájdalom megnyomorítaná a lelkem.
És ehhez semmi kedvem.

Ezért bármekkora ostobaság is, igyekszem az érzelmi életem tudatosan, észérvekkel alátámasztva élni...

Mivel a fájdalom-csomagom elég méretesre nőtt, nem tudom egyszerre kibontani és elengedni...így kicsit előszedem, kiragadok belőle egy szeletet, és igyekszem olyan pici darabokká morzsálni, hogy aztán felállva lesöpörhessem magamról...
Minél többet veszem elő a csomagot, annál tisztábban látom, hogy mikkel kell még foglalkoznom...

A legjobb gyógymód számomra a tervezés. Az már szinte mindegy hogy a következő húsz évet tervezem meg, vagy egy ruhát, egy házat, egy étlapot...csak legyen tervem. Mert ha nincs, vagy nem elég erős ahhoz hogy lekössön, akkor maga alá temet a "morzsa-tenger"...

Jason Sheehan - Az örült szakács

A könyv nyelvezete érthető.
Izgalmas. Gyakran nagyon vicces.
(Én az egész könyvet az étterembe való BKV-s ingázás közben olvastam, és volt olyan jó hogy a 17.napomon is ébren tartott, fellelkesített, és sokszor hangos nevetésre késztetett...)
(az opiumos-hidegpályás rész örök kedvenc lett :D)

A szituációk a sztorik annyira életszagúak, hogy az ember közben megéli a saját eddigi konyhai útját is...

És ha eddig volt is bennem kétség hogy jó helyen vagyok-e a világban? - most hosszú időre tutira elcsitult...
Mert ha vannak is kitérők, mikor a vendéglátós valami beteg flashként a "normális élet" után sóvárog a konyhán fogható szex-drugs-rock'n'roll újra és újra visszacsábít, amíg csak tönkre nem hajtotta magát annyira az ember, hogy már nem tud végigállni sem 14-16 órát, nem hogy kőkeményben végigtolni...

A könyv irója kibukutt egyetemistaként kerül a vendéglátásba, és beleszeret.  Mélységesen, visszavonhatatlanul...minden sorából az "igen, tökös csávó vagyok, megcsináltam, túléltem, és tudom élvezni!" érzés süt...

Imádtam, és minden vendéglátós kollégának csak ajánlani tudom...XD

A könyvet magyarra Lelik Krisztina fordította. Szerintem a többi munkája valamelyikével folytatom :)

lelik-krisztina/forditasok

Gyűrűk Ura-'s agymenés...:D

Dekortorta - Boldog Mikulást!! :D

Mogyoró-melo :D

Hajnal fél öt, otthon:
- Van egy szem mogyoró a földön...
- Igen, mert hozta a Mikulás, és eszegettem...
- Szerinted fel tudod venni lábbal??

Ráfeszültem rendesen. kicsit akadályozott a sikítva vihogás, - fojtott hangerőn persze, mert vannak szomszédok is - de sikerült!!
nézek büszkén Mónira :D
erre ő: hadd én is!!

szeretem ezeket a "kisköltségvetésű" hajnali partykat :D :D

A királyság

(vendéglátós traumák mesében feldolgozva) :D

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy királyság, éppen a világ közepén.
 Az öreg király talán jóságos volt, de erre már senki sem emlékezett az alattvalók közül, mert soha nem szólalt meg. Az egyetlen, ami még érdekelte, az a halászat volt.
 Hatalmas hajóján minden nap kihajózott a legénységgel, és friss halakkal és kagylókkal tért vissza. A király szakácsai egész éjjel sütöttek főztek, mert minden nap hatalmas vendégeskedés folyt a királyságban. Idejárt a világ minden elkényeztetett királykisasszonya, és hercege...néha zsémbes asszonyok vigyáztak a viháncolók erkölcsére, néha meg csak folyt a jó bor patakokban...
Az öreg királyné sokallta már a vigasságot, és egész nap a palota szolgáit bosszantotta zsémbelésével. Hogy melyik mártást hogyan főzzék, hogy a répát hogy pucolják, hogy a nagy üstöket hogyan fényesítsék, hogy a padlót hogy sikálják... soha nem volt vége a panaszának....
Volt a királynak egy fia és egy lány. A fiú daliás volt termetre, csak mindig annyit kényeskedett, hogy ezt nehéz lett volna észre venni. Hosszú, puha , rózsaszín harisnyában járt, soha egy porszem nem volt rajta. De hogy is lett volna? Hiszen semmit nem csinált álló nap. Csak ült az asztalánál, és hallgatta a bolondjait. Csak ez érdekelte. A királyság minden gondját-baját az öregekre hagyta. Csak a csörgős sipkások vicces beszéde, a sok bolondozás, bukfencezés érdekelte. Meg a nagy utazások más királyságokba. Most azt hiszitek, hogy ha sokfelé járt, sok mindent tanult is. Hát csak higgyétek. Minden kacatot hazahozott, ami kinn megtetszett neki. Alattvalóinak meg főhetett a feje, hogy mire használják a sok limlomot... Ki kellett bővíteni a palotát, hogy elférjen a sok kacat, amit összevásárolt...
És a királylány? Azt várjátok ugye, hogy ő majd kedves lesz? Gondoskodik népéről, és gazdaggá teszi az egyre szegényedő országot? Csalódást kell okoznom. Ő volt az egész királyi családban a legkevélyebb, a leggőgösebb, legmakrancosabb. Szépnek szép volt, ha nem is világszép...de senki nem tudta megszeretni. Minden szolgálólánykát megtépázott, mindenről tudni akart, és az utolsó morzsát is sajnálta a palota szolgálóitól. 

Diétás szakács vizsga...

Hatalmas szerencsém volt, és nem valami bélbajosnak való kajás tételt húztam, hanem hogy mit adnék egy 3-6 éves kisgyereknek. Összegezve: színes, mesés, finom :D

Zöldbableves pulykahússal:

Pulykaragu répavirággal, krumplipüré, brokkoli-erdő, morzsás karfiolfalatkák...

Almás palacsinta mandulás-túrókrémmel, friss eperrel:

Darts...

Móni első sikerei :)

Mamák :)

Tatával elmentem kamillát szedni. Még ilyen fura szedője is volt, ami olyan mint egy fésűs lapát...

Zsuzsi mama Fényesen:

Éva mama:

Újra Budapesten...

Sikerült kivenni egy kis lakást. Olcsó. És ez minden, amit elmondhatok róla pozitívumként egyenlőre :D
Olyan penész áll a falakon, hogy napok óta védőruhában fújom rá ezerrel a Hypot...

A padló konkrétan ragad. De Mónival ezt is simán megoldottuk, és közben még el is szórakoztattuk magunkat...komolyan, van egyfajta hangulata, ha az ember négykézláb sikálja a padlót mosogatószivaccsal, és közben Disney-mesezenéket dúdol :D 

És a végeredmény: