http://rendszervaltas.mti.hu/Pages/News.aspx?date=19900905&ni=330114&ty=1
http://ww.mno.hu/portal/504638
A könyv elég pörgős, nem is túl hosszú, egy ültő helyében el tudja olvasni az ember, és felváltva hitetlenkedik vagy kuncog...csak pár érdekesebb, számomra figyelemre méltó részt szeretnék megosztani:
Megevett egy Lenin-életművet
Pocsék volt a börtönkoszt. Eddigi rabságai közül itt volt a leggyengébb. Reggelire tea, evőkanál kása, ebédre a kása mellé káposztalötty, de még káposzta sem sok úszkált benne, legfeljebb pár szem köles.
A cella üvegablaka nyitható volt. Előtte sűrű vasrács. Ám azért nem annyira sűrű, hogy egy éhes galamb be ne tudjon bújni közé, ha kenyérmorzsát pillant meg a párkányon.
Kevéske kenyeréből morzsát szórt a kőpárkányra a magyar fogoly és várt. Mikor a galamb bebújt a rácsok mögé csipegetni, rácsapta az ablakot. Aztán megnyitotta, s benyúlt a rács meg az ablak közé szorult galambért.
Naponta öt-hat madarat fogott így. Csajkája, vize volt, sót kaptak a rabok elegendőt. Ha fogott egy galambot, kitekerte a nyakát, szárazon megkopasztotta, puszta kézzel kibelezte, aztán a csajkában odatette főni. Hamar megfőtt a vékony galambhús, máris ehetett.
Egyéb tüzelőanyag híján kénytelen volt Lenin műveit felhasználni a főzéshez. Mikor az elfogyott, kérdezték a börtönőrök: hová lett?
- Megettem - mindig ezt felelte nekik, és voltaképpen nem is hazudott. Az őrök csóválták a fejüket és hoztak új könyveket. Mikor Lenin elfogyott, Marx és Engels "tanulmányozásába" fogott a szorgalmas és érdeklődő galambpusztító fogoly.
...
A farkas torkában
- Van valami észrevétele? - kérdezte a taskenti bűntárgyalás bírája a magyar foglyot.
- Van. Ügyvédre nincs szükségem.
- Miért nincsen?
- Azért, mert ha én megint a szovjet farkas torkába kerültem, onnan engem semmiféle sakál nem tud kimenteni.
A kijelölt védő - kövérkés, virsliujjú ember - felugrott.
- engem nevezett sakálnak?
- Úgy vegye, ahogy akarja - rántotta meg a vállát a fogoly. Aztán az ügyészre vetett egy pillantást. S rábökött a szemüveges, sovány férfira.
- úgy látom megdöglik ez a kobra, ha az ítéletem tíz évnél kevesebb lesz - azzal felállt. Őrei szintúgy. az ajtóból visszafordult.
- Majd holnap tizenöt órára eljövök az ítélethirdetésre - és ment vissza a fogdába.
A meghökkent bíró, ügyész még csak szólni sem tudott. Az ügyvéd, a "védőügyvéd" már védence előtt, sértődötten távozott.
Másnap a bíró telefonon érdeklődött a magyar állapota felől. Megnyugtatták, semmi baja. Normális.
Háromkor megjelentek vele az ítélethirdetésen. És megkapta a tíz évet.
- Megnyugodtál? - kérdezte az ügyészt, akit kis híján a gutaütés kerülgetett.
Kulcsár Antal pedig úgy vette tudomásul a tíz évet, mintha egy hónapot kapott volna. Ha haza nem mehet, teljesen mindegy számára, hogy kényszerlakhelyen, lágerben vagy börtönben tölti-e az idejét. Különben már ismerős helyre került. Mordviniába, a barasovi lágerbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése